Címke: Döme Barbara

4
nov

Edzésre fel!

Gyorsan írjon be péntekre, aztán hadd fizessek!, sürgettem a recepciós hölgyet, aki próbált meggyőzni, ráérek akkor fizetni, amikor majd megérkezem az első edzésre. De én erősködtem, hogy most azonnal fizetni akarok. Végül csak megkérdezte, miért nem vártam a számla kiegyenlítésével, mire őszintén kibukott belőlem…
Döme Barbara írása
21
okt

Amikor Zsuzsanna nővér mesél

Mit bír el a szív, ha megrendítő, de igaz történeteket hall? Az Új Színház előtti félhomályban még nem tudtam, hogy az este nem egyszerűen emlékező műsor lesz, hanem pontos mérés. Az egykori Zsuzsanna nővér, vagyis Piros Ildikó kézen fogta közönségét, és jó házigazdaként Debrecentől egészen a Mennyországig vezetett minket Szabó Magda nyomában…
Döme Barbara írása
7
okt

Hegedűre írt szerelem

Se hang, se szó, csak a csend. Valami kimondatlan lóg a sarokban felejtett pókfonálon, meg egy születni készülő halvány mosoly. Kutyanyál a padlón, belebámulok. Őket látom tükröződni benne. A tegnapi párt, akiket a parkban láttam…
Döme Barbara írása
23
szept

Jókai és a pofonláda

…Nem könnyű együtt élni valakivel, aki soha nem mutatja meg magát teljesen. Csak az árnyékát látom, ahogy megül a sarokban. Bármerre fordulok, mindig ott van. Ha megszólítom, nem válaszol. Ha megkínálom valamivel, nem nyúl érte. Csak ül némán, mintha mindig is ott lett volna, s mintha nélküle soha nem lett volna teljes a ház…
Döme Barbara írása
9
szept

Váratlan vendég

…Nem könnyű együtt élni valakivel, aki soha nem mutatja meg magát teljesen. Csak az árnyékát látom, ahogy megül a sarokban. Bármerre fordulok, mindig ott van. Ha megszólítom, nem válaszol. Ha megkínálom valamivel, nem nyúl érte. Csak ül némán, mintha mindig is ott lett volna, s mintha nélküle soha nem lett volna teljes a ház…
Döme Barbara írása
16
dec

Háború a teáskannában

A szobában minden ugyanúgy állt, ahogy hagyta, mintha csak elugrott volna egy pillanatra, és bármelyik percben visszatérhetne. Az asztalon elszáradt virágok, egy szál ködmönszínű kardvirág, a polcon könyvek, amelyek lapjai az évek alatt beleolvadtak a porba. Az idő itt nem mozdul, és mégis állandóan jelen van…
Döme Barbara írása
27
nov

Szomorú szemű Eszti néni és a málenkij robot

M, á, l, e, n, k, i, j, r, o, b, o, t. Betűk halmaza – ha feldobnám őket a csillagos égre, talán előbb-utóbb ragyogni kezdenének. Betűk – halott lelkek földi üzenetei, szélnek eresztett levelek a Gulágról. Betűk – szomorú szemű Eszti néni utolsó sóhajának földi maradványai, lenyomatok a munkatáborban született szerelemről…
Döme Barbara írása
4
okt

Árvíz után

Az idő olyan, mint a folyó: szüntelenül halad előre, magával sodorva mindent, ami az útjába kerül. Huszonöt év telt el azóta, hogy fiatal újságíróként megérkeztem a Tisza partjára, Tokaj környékére. Miután kiderült, hogy árvíz sújtja a Felső-Tisza vidékét, engem küldtek, hogy tudósítsak a helyszínről. Tele voltam lelkesedéssel és kíváncsisággal, de amit ott tapasztaltam, azt nem lehetett előre látni…
Döme Barbara írása
9
szept

Haverom, a ChatGPT

…a napokban a sors összehozott a ChatGPT-vel, s gondoltam, szórakozásból kipróbálom, milyen szöveget képes létrehozni. A szabálykönyv szerint minél pontosabb utasításokat kell adni neki ahhoz, hogy amit ír, hiteles és elfogadható legyen…
Döme Barbara írása
15
aug

Gondolatok faltól falig

…Bármerre nézek, kerítés. Sűrű drótból, szorosan összefont gát a szabadon szárnyaló elme ellen. Rabszáma van az ikertestvérednek, te is örökölted, genetikailag hordozod magadban a kényszerességet a fogságra…
Döme Barbara írása