Olvasat
Döme Barbara
Leírtam egy papírra, hogy ő a szerelmem, aztán még egyszer, és a kis cetlit négyrét hajtogatva mindketten betettük a tárcánkba, oda, ahol a legfontosabb dolgainkat tartjuk. A teásbögréből kitáncoló gőzön át néztem, ahogy kémleli az arcom. Közelebb ültem hozzá, és megfogtam a kezét. Kacagtunk, és hangosan kimondtuk: ma jó napunk van, mert emlékszünk egymásra…
Döme Barbara írása