2025. december 26.
A múlt is létezik – valahol, egy más szférában – megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal – de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént.
(Jókai Anna)
2025. december 25.
Épp azáltal tökéletesedik az ember, hogy fényt derít önnön tökéletlenségére.
(Szent Ágoston)
2025. december 24.
A karácsonyfa alá mindig gyermekörömmel, gyermekhittel s gyermekszívvel s szeretettel kell állanunk. Akinek ez nincs, s mégis odaáll, az ott úgy fest, mint virágos májusi réten a kiégett kormos s hamvas pásztortűz helye.
(Prohászka Ottokár)
2025. december 23.
Tudom, hogyne tudnám, hogy egy íz, egy dallam váratlan erővel kelti olykor életre régmúlt pillanatok emlékét. De csak másodpercekre. Elillan a káprázat, lehull a függöny és ismét nyakunkon a zsarnok jelen. Pedig de gyönyörű is lenne, ha lehetne egy teába mártott süteményben fellelni egész múltunkat!
(Robert Merle)
2025. december 22.
Ahhoz, hogy a fény oly fényesen ragyoghasson, ott kell lennie a sötétségnek is.
(Francis Bacon)
2025. december 20.
Csillagszórók szikráznak, bárányfelhőkről szőke angyalkák integetnek, aranycsengettyűk csilingelnek, zöld fenyőágak, ezüstcsillámok között hull a pelyhes fehér hó. Szép, szép, de egy idő után már sok. Túl hangos, túl fényes, megelégeli az ember. Az advent, a várakozás ideje, nyugodalmas, békességes. Egy koszorú, négy gyertyával. Ünnepi, csöndben van, és megható.
(Janikovszky Éva)
2025. december 19.
A magány az emberi szenvedés legvégső pontja.
(Thomas Carlyle)
2025. december 18.
A művészet az a folyamat, amely újraépíti az isteni valóságot a káoszból.
(Aldous Huxley)
2025. december 17.
Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.
(Lénárd Sándor)
2025. december 16.
Nem kell elhagynod a szobádat. Maradj ülve az asztalodnál és hallgatózz! Még hallgatóznod sem kell, csak várnod. Még várnod sem kell, csak megtanulni csendben maradni, nyugodtan/mozdulatlanul, magányban. A világ szabadon felkínálja magát a leleplezésre. Nincs választási lehetősége.
(Franz Kafka)
