2024. december 13.
Az ember az elméjével fest, nem a kezével.
(Michelangelo Buonarroti)
2024. december 12.
Elismerjük vagy sem, végletesen függünk a természettől. Tőle kapjuk ételünk minden falatját, minden lélegzetvételnyi levegőnket. A természet a legdrágább kincsünk, ezért meg kell védenünk. Jövőnk attól függ, hogy képesek vagyunk-e most cselekedni.
(David Attenborough)
2024. december 11.
Minden jó ember szívében megleled Istent.
(Lucius Annaeus Seneca)
2024. december 10.
A mese, a regény, az elbeszélés, mind hasonlít az élőlényekhez, s könnyen meglehet, hogy maguk is élnek. Van fejük, lábuk, vérkeringésük, s fel is vannak öltözve, mint az igazi emberek. S ha az arcuk közepéről hiányzik az orruk, vagy ha két bal cipőt húztak, az ember észreveszi, ha jól odafigyel.
(Erich Kästner)
2024. december 9.
Az a kevés viszonylagos, amit az abszolúthoz képest megtanultunk, lehet csapda is. Csábíthat kinyilatkoztatásra, tetszeleghet csalhatatlanságban. Végső soron tudni a nem-tudást és mégis folytatni: emberfölötti az emberben.
(Jókai Anna
)
2024. december 7.
Ha egyszer megízlelted a repülést, utána úgy fogsz járni a földön, hogy szemed az eget fürkészi, mert ott voltál fent és oda vágysz vissza.
(Leonardo da Vinci)
2024. december 6.
Az utazás kitűnő tapasztalás. Elménk szakadatlanul gyakorolja az ismeretlen és új dolgok fölfogását; és nincs jobb iskolája a csiszolt életnek, mint ha sok más létforma, hangulat és szokás képét idézzük s a természet ábráinak sokféleségét kóstolgatjuk.
(Michel de Montaigne)
2024. december 5.
Hogy életünk csónakja könnyű legyen, csak azt tegyük bele, ami feltétlenül szükséges: meleg otthont, egyszerű örömöket, néhány barátot, aki megérdemli ezt a nevet, egy kutyát, egy macskát – valakit, aki szeret és akit szeretsz, elegendő ételt és ruhát, amit magadra vehetsz...
(Jerome K. Jerome)
2024. december 4.
Sem a test, sem a vagyon nem teszi boldoggá az embereket, hanem az egyenesség és sokoldalú értelmesség.
(Démokritosz)
2024. december 3.
Semmi a világon nem éri meg, hogy elforduljunk attól, akit szeretünk.
(Albert Camus)
