2025. október 11.
Azt hiszem, tartoztam a virágoknak azzal, hogy festővé legyek.
(Claude Monet)
2025. október 10.
Az emberi hang sosem ér olyan messzire, mint a lelkiismeret.
(Mahatma Gandhi)
2025. október 9.
Nagyon sok macskával és nagyon sok filozófussal találkoztam már, de a macskák bölcsessége végtelenül nagyobb.
(Hippolyte Taine)
2025. október 8.
Különbözőek vagyunk. Az egyik attól vadul meg, ha megmondják neki az igazat, a másik pedig a frázisokat nem bírja elviselni.
(Hermann Hesse)
2025. október 7.
Kell az embernek éreznie, hogy egy bizonyos tekintetben titokzatos világban él, amelyikben megeshetnek és megtapasztalhatók soha meg nem magyarázható dolgok is, nemcsak olyanok, amelyek a várakozásnak megfelelően történnek. Beletartozik ebbe a világba a váratlan és a hallatlan. Csakis így teljes az élet.
(Carl Gustav Jung)
2025. október 6.
Minden valóban lakott tér a ház fogalmának esszenciáját hordozza magában.
(Gaston Bachelard)
2025. október 4.
Egy napló nem arra való, hogy nyomot hagyjunk a világban. Ellenkezőleg. A hajnal vagy az éjszaka csendjében épp ahhoz segíthet hozzá, hogy megszabaduljunk önmagunktól.
(Pilinszky János)
2025. október 3.
Egyetlen lépés ezen az emlékeztető vonalon át, mely az eleveneket a holtaktól elválasztja, s nyomban ott teremnek az ismeretlen szenvedések és a halál. És mi van ott? Ott, a mögött a mező, a mögött a fa, azok mögött a naptól megvilágított tetők mögött? Senki se tudja, de mindenki szeretné tudni, és bár borzasztó ezt a vonalat átlépni, mégis mindenki szeretne túllenni rajta, s az ember tudja, hogy előbb vagy utóbb, de át kell lépni rajta.
(Lev Tolsztoj)
2025. október 2.
Végezzük el az Isten munkáját önmagáért; azt a munkát, melynek az elvégzésére minket megteremtett, mert nem végezheti el más, mint teremtett emberek és asszonyok. S ha meghalok, legyen Isten az én adósom s ne én legyek az övé.
(George Bernard Shaw
)
2025. október 1.
Az élet minden élvezete a külső jelenségek szabályos váltakozásában gyökerezik. Éj és nap forgása, az évszakok visszatérése, virág és gyümölcs fejlődése, meg ami még az idők során elibénk kerül és gyönyörűségünkre szolgál kínálkozva, sőt követelődzve: ezek a földi lét igazi rugói.
(Johann Wolfgang von Goethe)
