2026. január 10.
A kutya nemesebbé teszi a nemest és aljasabbá az aljast.
(Jack London)
2026. január 9.
Ha már megesett a baj, haszontalan az utólagos megfontolás.
(Aiszóposz)
2026. január 8.
Ha bizonyosak lehetnénk január 1-jén arról, hogy december 31-én meghalunk... Milyen más lenne a gondolkodásunk, munkánk, magunk viselete! Mennyi sok izgalmat ismernénk haszontalannak! Mennyi sok emberre néznénk több szeretettel! Milyen hálásak lennénk csak egy szép napos időért! Egy jó vacokért! Egy tányér ételért! Milyen érdeklődés nélkül olvasnánk a politikát, börzét és nyílt téri nyilatkozatokat!
(Gárdonyi Géza)
2026. január 7.
Úgy vettem észre, hogy az egyik legértékesebb jótétemény, amit ember embertársának adhat, ha meghallgatja. Nem mindegy, miként. Együttérzéssel kell figyelni az elbeszélőre, mert aki vall, nem a partner életbölcsességeire és tanácsaira kíváncsi, hanem meg akar könnyebbülni. Így hallgatni: művészet.
(Kolozsvári Grandpierre Emil)
2026. január 6.
Ha csak tehettem, folyton hazaszaladgáltam az elhagyott városba, kerestem az eltűntet, a visszahozhatatlant, a házak árnyékát, amely valaha arcomra borult, elvesztett egykori otthonomat, és persze nem találtam semmit, mert hol kanyargott már az a folyó, amelynek cseppjei között az én életem cserepei sodródtak.
(Szabó Magda)
2026. január 5.
Az idő korántsem olyan, amilyennek látszik. Nemcsak egy irányban halad, hanem egyszerre létezik benne a jövő a múlttal.
(Albert Einstein)
2026. január 3.
A vég benne volt már a kezdetben.
(George Orwell)
2026. január 2.
Boldog vagyok, és szeretném, ha te is boldog lennél. Én tökéletesen boldog vagyok. Veled ébredek, és veled alszom el. Mást én nem tudok. A fejem mint az ezüst, ha magunkra gondolok, máskor meg, mintha hegedű volna. Minden utca velünk van teli, olyan ez, mint a muzsika, közben néha más emberek is beszélnek, meg képek peregnek, mint a filmen, de a muzsika akkor is ott van.
(Erich Maria Remarque)
2026. január 1.
A jelen, ismerve a múltat, óvatosan cselekszik, hogy ne kelljen pirulnia amiatt, amit majd a jövőben tenni fog.
(Tiziano Vecellio)
2025. december 31.
Különös tréfás öreg úr ez a Sylvester... egyik kezével sírt ás, a másikkal bölcsőt ringat; odaül a határdombra, mely a jövőt és a múltat elválasztja, ott hízelkedik a közeledőnek s gorombáskodik a tovább menővel – a ma születőnek beszél vidám farsangról, virágos tavaszról, gazdag aratásról; a haldoklónak szemére hányja hosszú böjtjét, száraz nyarát, hiú reményeit.
(Jókai Mór)
