2025. december 29.
Az embernek meg kell őrülnie, hogy normális legyen és el kell veszítenie az eszét, hogy fel tudjon ébredni, és elérkezzen oda, hogy tudja, hogy él, végre ne legyen álomkóros és fantaszta, hanem normális ember.
(Hamvas Béla)
2025. december 27.
Ha nem kívánunk nagyon sokat: minden ajándék.
(Erich Maria Remarque
)
2025. december 26.
A múlt is létezik – valahol, egy más szférában – megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal – de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént.
(Jókai Anna)
2025. december 25.
Épp azáltal tökéletesedik az ember, hogy fényt derít önnön tökéletlenségére.
(Szent Ágoston)
2025. december 24.
A karácsonyfa alá mindig gyermekörömmel, gyermekhittel s gyermekszívvel s szeretettel kell állanunk. Akinek ez nincs, s mégis odaáll, az ott úgy fest, mint virágos májusi réten a kiégett kormos s hamvas pásztortűz helye.
(Prohászka Ottokár)
2025. december 23.
Tudom, hogyne tudnám, hogy egy íz, egy dallam váratlan erővel kelti olykor életre régmúlt pillanatok emlékét. De csak másodpercekre. Elillan a káprázat, lehull a függöny és ismét nyakunkon a zsarnok jelen. Pedig de gyönyörű is lenne, ha lehetne egy teába mártott süteményben fellelni egész múltunkat!
(Robert Merle)
2025. december 22.
Ahhoz, hogy a fény oly fényesen ragyoghasson, ott kell lennie a sötétségnek is.
(Francis Bacon)
2025. december 20.
Csillagszórók szikráznak, bárányfelhőkről szőke angyalkák integetnek, aranycsengettyűk csilingelnek, zöld fenyőágak, ezüstcsillámok között hull a pelyhes fehér hó. Szép, szép, de egy idő után már sok. Túl hangos, túl fényes, megelégeli az ember. Az advent, a várakozás ideje, nyugodalmas, békességes. Egy koszorú, négy gyertyával. Ünnepi, csöndben van, és megható.
(Janikovszky Éva)
2025. december 19.
A magány az emberi szenvedés legvégső pontja.
(Thomas Carlyle)
2025. december 18.
A művészet az a folyamat, amely újraépíti az isteni valóságot a káoszból.
(Aldous Huxley)
