2026. január 3.
A vég benne volt már a kezdetben.
(George Orwell)
2026. január 2.
Boldog vagyok, és szeretném, ha te is boldog lennél. Én tökéletesen boldog vagyok. Veled ébredek, és veled alszom el. Mást én nem tudok. A fejem mint az ezüst, ha magunkra gondolok, máskor meg, mintha hegedű volna. Minden utca velünk van teli, olyan ez, mint a muzsika, közben néha más emberek is beszélnek, meg képek peregnek, mint a filmen, de a muzsika akkor is ott van.
(Erich Maria Remarque)
2026. január 1.
A jelen, ismerve a múltat, óvatosan cselekszik, hogy ne kelljen pirulnia amiatt, amit majd a jövőben tenni fog.
(Tiziano Vecellio)
2025. december 31.
Különös tréfás öreg úr ez a Sylvester... egyik kezével sírt ás, a másikkal bölcsőt ringat; odaül a határdombra, mely a jövőt és a múltat elválasztja, ott hízelkedik a közeledőnek s gorombáskodik a tovább menővel – a ma születőnek beszél vidám farsangról, virágos tavaszról, gazdag aratásról; a haldoklónak szemére hányja hosszú böjtjét, száraz nyarát, hiú reményeit.
(Jókai Mór)
2025. december 29.
Az embernek meg kell őrülnie, hogy normális legyen és el kell veszítenie az eszét, hogy fel tudjon ébredni, és elérkezzen oda, hogy tudja, hogy él, végre ne legyen álomkóros és fantaszta, hanem normális ember.
(Hamvas Béla)
2025. december 27.
Ha nem kívánunk nagyon sokat: minden ajándék.
(Erich Maria Remarque
)
2025. december 26.
A múlt is létezik – valahol, egy más szférában – megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal – de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént.
(Jókai Anna)
2025. december 25.
Épp azáltal tökéletesedik az ember, hogy fényt derít önnön tökéletlenségére.
(Szent Ágoston)
2025. december 24.
A karácsonyfa alá mindig gyermekörömmel, gyermekhittel s gyermekszívvel s szeretettel kell állanunk. Akinek ez nincs, s mégis odaáll, az ott úgy fest, mint virágos májusi réten a kiégett kormos s hamvas pásztortűz helye.
(Prohászka Ottokár)
2025. december 23.
Tudom, hogyne tudnám, hogy egy íz, egy dallam váratlan erővel kelti olykor életre régmúlt pillanatok emlékét. De csak másodpercekre. Elillan a káprázat, lehull a függöny és ismét nyakunkon a zsarnok jelen. Pedig de gyönyörű is lenne, ha lehetne egy teába mártott süteményben fellelni egész múltunkat!
(Robert Merle)
