Címke: Végh Attila

Mielőtt bármit kijelentenék, előre bocsátom, hogy az alábbiakban szó sem lesz semmiféle elfogulatlan vizsgálódásról, a mesterséges intelligencia (a továbbiakban: AI) sine ira et studio való megközelítéséről. Én elfogult vagyok az AI-val, pontosabban az AI-nak a művészetek terén való felhasználásával szemben. Gyűlölöm. Szívesen megölném azt, akinek először eszébe jutott…
Végh Attila írása

Sokan vagyunk kevesen, énekelte az Európa Kiadó valamikor. De ha így is van, egyedül senki nincs. A magánynak csak az eredendő emberi állapot, az együttlét háttere előtt van értelme, ahogy a világból kivonultak is előbb része kellett hogy legyenek annak a közösségnek, amelyet maguk mögött hagytak…
Végh Attila írása

Turi Attilával Végh Attila beszélgetett

Első regényem mottója ez volt: „a halottaknak”. Minden regényem elején ott állhatna ez az ajánlás. Meggyőződésem, hogy regényt írni csak úgy érdemes, ha ennyire egyedül vagyunk…
Végh Attila írása

Mindig utáltam nyakkendőt viselni. Az én nemzedékem már csak ilyen. Mi a hippi-korszak táján születtünk. És bár ez a hippiktől jó messze keletre történt, azért az utolsó nagy nyugati szellemi mozgalomnak idehaza volt eredménye. Például ez…
Végh Attila írása

Ülök a tévé előtt, nyomogatom a kütyüt, és végül beleszaladok egy dán horrorfilmbe. Amikor véget ér, még mindig azt hiszem, hogy valóban horrort láttam. Kell néhány percet ülnöm a sötétben, hogy rádöbbenjek: ez nem az volt. Elmesélem…
Végh Attila írása

Győrffy Ákossal Végh Attila beszélgetett

Voltaire annak idején a szellem nevében tiltakozott a lisszaboni földrengés ellen. „Nem fogadta el a kegyetlen fátumot és faktumot, nem volt hajlandó megalázkodni előtte. […] Nos, mérnök úr, itt láthatja a szellem és természet kibékíthetetlen ellentétét: a szellem örök ellensége a természetnek, büszkén és gyanakvón áll vele szemben: fennen kitart ama joga mellett, hogy bírálhassa a természet gonosz, értelemellenes hatalmát.” A Varázshegy Settembrinije magyarázza ekképp a nagy oppozíciót Castorpnak…
Végh Attila írása

Általános társadalmi jelenség, hogy a szabadságot mindenek fölé helyezzük. Szabadságfogalmunkat egy ködös vágy irányítja: a végtelen iránti szerelem. Véges lények vagyunk, de tudatunk minduntalan a határtalanba rugaszkodna. Az európai filozófiatörténet – főképp Kant jóvoltából – ezt a nagy emberi paradoxont újra és újra föleleveníti, de meghaladni nem képes…
Izer Janka és Végh Attila írása

Húsz évvel ezelőtt egy ihletett pillanatban úgy döntöttem, hogy Pestről Nagymarosra költözöm. A Duna mellől a Duna mellé. De mecsoda különbség! A hegyek közt kanyargó folyó a fővárost elérve megöregszik. A kőrengetegbe beépített sors partjain ugyanilyen életek sétálnak. Belélegzik a város párolgó gőzeit, vérükké válik…
Végh Attila írása