Címke: Mirtse Zsuzsa
22
dec
A negyedik gyertya
Reggel úgy ébredtem, ahogy nagyon régen nem: kipihenve végre magam, mint aki egy sötét, nyirkos folyosóból jutott ki a fényre. Az ilyen napokon áldás ül. December van, Télelő hava, Szentkarácsony hava, a rómaiak naptárának tizedik, a Gergely-naptár tizenkettedik hónapja. A munka elvégeztetett, a pihenésnek van ideje… Mirtse Zsuzsa írása
15
dec
Arannyal, fénnyel
Nem őrizhetünk meg mindent, mert akkor összenyom a múltunk, és életünk törött tárgyak bazára lesz, csupa elrontott kísérlet, elhibázott mozdulat, szerencsétlen zuhanás gyűjtőhelye. De van, amivel dolgom van, amitől nem akarok megválni… Mirtse Zsuzsa írása
8
dec
Megkeresni a tavalyi madáretetőt
Az állatok felkészültek a télre: tartalékokat gyűjtenek, zsírt halmoztak magukra. Kapujában állunk a negyedik évszaknak, a lecsendesedés évszakának. Miközben mi, emberek, zajt csapunk, hogy elijesszük a sötétben felerősödő külső-belső árnyakat, ünneplünk, ahányszor csak lehet, amit lehet… Mirtse Zsuzsa írása
1
dec
Elveszített képeink
Emlékszem, kislányként mennyire szerettem nézegetni nagymamám ódon fadobozát és a benne lévő képeket. Nagy becsben tartottam őket, mindegyik mélyen bevésődött az emlékezetembe. Akkor is pontosan fel tudom idézni bármelyiket, amikor nincsenek a kezemben… Mirtse Zsuzsa írása
24
nov
Az admirálislepke útja
Szent András hava van, őszutó. Közeleg a negyedik évszak, a tél. Most, hogy megint csak szűkebbre nyithatjuk az ajtónkat, egyre többször jutnak eszembe a nemrég begyűjtött emlékek. Azokat csipegetem, szemezgetem, amikor éhes vagyok… Mirtse Zsuzsa írása
17
nov
Képek a kútból
Születésünk pillanatától kezdve képek milliárdjait tárolja az agyunk. A zömük lesüllyed – és soha többé nem is kerül elő. Hogy mégiscsak tárolja őket az emlékezet, abból gondolhatjuk, hogy időnként felbukkan közülük egy-egy valahonnan egészen mélyről; bizonyos élmények, érzéki tapasztalások kapcsán újra láthatóvá válnak a számunkra… Mirtse Zsuzsa írása
10
nov
Őszi napsugárnők
Megcsavar valami egészen különleges érzés, elömlik bennem egy ismerős, barátságos hangulat, hirtelen itt van velem Verlaine Őszi éneke is, de semmi bús zsongást, sem jajongást nem érzek, és ha nem tudnám, hogy ez az ősz más, mint az eddigi összes volt, felhőtlenül élvezném a napok talán utolsó pompáját… Mirtse Zsuzsa írása
3
nov
Tükör a bükkfatemplomban
Különös, hogy ködös erdőben mintha tisztábban látnám magam. Jobban érzem a testhatáraimat, és a lélekhatáraimat is. Bizonyossággal tudom, ki tartozik valóban hozzám, kivel van dolga az életemnek – és melyek az álságos, hiteltelen kötéseim… Mirtse Zsuzsa írása
27
okt
A remény természete
Október vége felé járunk, Mindszent havában. Ez a hónap küszöb, határsáv is: el kell csomagolni azt, amit a tél megrongálhat, és azt is, ami nem véd a hideg ellen. Előkerülnek a kabátok, fűteni kezdünk: kívülről hozunk be meleget a világunkba. Készülünk a télre… Mirtse Zsuzsa írása
20
okt
Paroszi márványból faragva
Mostanában szívesen kalandozom régmúlt idők emlékei között. Nézegetem az ókori görögök szobormaradványait, a római mozaikokat, figyelgetem rajtuk az emberi testeket – amelyek már akkor pontosan úgy néztek ki, mint mi most. Megejtő és zavarba ejtő is, hogy mennyire nem változtak, változtunk azóta mi, emberek… Mirtse Zsuzsa írása