Címke: Farkas Wellmann Éva

Unitárius lelkésznek, világcsavargónak, lapszerkesztőnek, társadalmi reformernek, népművelőnek, írónak és költőnek lenni – hogyan fér bele ennyi feladat harmincöt évbe? Balázs Ferenc ránk hagyta ezt a titkot. Az utána maradt nyomokat vizsgálva egy fiatalember eleven alakját látjuk, szinte magunk közül valónak érezzük őt…
Farkas Wellmann Éva írása

Többen és egyre gyakrabban hirdetik fennen az irodalom, az olvasás halálát, sőt gyanítom, hogy az előkészületeket is megtették már a végleges elföldelésre. Nehéz ügy ezzel annak szembesülni, aki az irodalomban él, patetikusan szólva: arra tette fel életét, esetleg egyszerűen csak nem ért semmi máshoz az égadta világon…
Farkas Wellmann Éva írása

A boldogság nem úticél, hanem életmód – hirdeti a szobánk falán lógó táblácska. Hát, könnyen beszél, aki azt oda kiakasztotta, aztán hátrafordulva kinézett a varázslatos, képeslapra illő tájra…
Farkas Wellmann Éva írása

…ha valaki verset kért tőlem, általában rá tudtam vágni, hogy ez vagy az a darab teljesen fedi máris az elképzeléseit, nem kell új. Az is előfordult, hogy megpróbáltam elhárítani a kérést, mert nem voltam biztos benne, hogy meg tudom vagy akarom írni az illető művet. Meg hát egyébként is: még alig néhányszor fordult elő, hogy átléptem a rendelésre-nem-írunk komfortzóna küszöbét…
Farkas Wellmann Éva írása

Még jórészt offline huszonéveim alatt gyakran hallottam ellenkező nemű kollégáktól, hogy majd verssel vagy kötettel elcsábítják ezt vagy azt a kiszemelt hölgyet. Már akkor is viccesnek gondoltam a módszert, sokkal inkább jól hangzó fordulatnak, mint lehetőségnek, az meg végképp eszembe sem jutott, hogy magam így próbáljak férfitársra találni…
Farkas Wellmann Éva írása

Mary Shelley nevét hallva, azt hiszem, a legtöbben automatikusan hozzábiggyesztenek még egy szót. Egy másik nevet. Na, mit? Fiatalkori élményem, hogy egy barátom öccse a kérdésre, hogy mi a kedvenc filmje, kapásból rávágta, hogy Mary Shelley: Frankenstein…
Farkas Wellmann Éva írása

Ha nagyon megerőltetem magam, akkor sem tudom megmondani az idejét, hogy mikor volt az első kínos eset. Az időt nem, de a jelleget pontosan ismerem: azóta is rendszeresen, sőt, sajnos egyre gyakrabban visszatér. Megyek az úton, szembejön valaki, rám köszön, én meg idétlenül mosolygok, forgatom a fejemet, megtippelek egy válaszköszönést, továbbhaladok, és a következő félórában azon tűnődöm, vajon ki lehetett…
Farkas Wellmann Éva írása

Eddigi pályafutásom során, ha költőként szólított meg hivatalos kérdező, szinte sosem mulasztotta el megkérdezni: na és a forma? Mire jó, miért bukkan fel újra meg újra, mi ez a nagy (ön)fegyelem? Hiszen köztudott: szabadverset is lehet ám írni, mindenféle előtanulmányok nélkül, magunk gúzsba kötése nélkül, hát mennyivel nagyobb élvezet, nem?…
Farkas Wellmann Éva írása

Idénymunka – mondja egy kedves barátnőm az április 11-e körüli felhajtásra, a vers népszerűségének ilyenkori rendszeres, hirtelen megugrására. Ebben a néhány napban a ma élő költő is kicsit keresettebb lesz, láthatóbb, szélesebb körben is észrevehető. Mintha élne, mondhatnám, ha ez előny lenne egy költő esetében…
Farkas Wellmann Éva írása

Irodalmi pályázók gyakran szembesülhetnek azzal az ijesztő, sőt első alkalommal legyűrhetetlennek tűnő feladattal, amit az űrlap egyik fontos címe állít eléjük: A megvalósítandó mű szinopszisa. Egy rutinos próza- vagy drámaíró, gondolom, még némi motivációt is kap az egyértelmű felszólítástól. […] Szívesen megmutatnám azonban annak az ifjú költőnek az arcát, aki legelőször szembesül a teendővel…
Farkas Wellmann Éva írása