Címke: Döme Barbara
31
máj
Ima édesanyámért
Gyerekkoromban gyakran elképzeltem, hogy a tengerparton nyaralok. Sőt mi több, szeptemberben rendszeresen meg is írtam az év eleji fogalmazásban, milyen szép volt a nyarunk, ugyanis a családommal külföldön kirándultunk. A valóság azonban az volt, hogy még a Balatonig sem jutottunk el a szüleim szerény fizetéséből…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
17
máj
Nagyanyám elfogadta – és te?
Nagyanyámon mindig otthonka volt, haját szoros kontyba fogta a feje tetetjén. Törékeny, kicsi asszony volt, csinos, pedig nem sminkelt, nem járt konditerembe. Nagyanyám simán lehetett volna az arca a ma annyira divatos Fogadjuk el önmagunkat! mozgalomnak, bár kötve hiszem, hogy azok a nők, akik egyébként ezt a szlogent szívesen hangoztatják, beengedték volna akár csak az előszobájukba is…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
3
máj
Csak erre, erre: alibit tessék!
Ha újraszületnék, Colombo felesége szeretnék lenni, én vinném ballonkabátos uram után kis kosárkában a bizonyítékokat. Klasszikus krimiken felnőve az alibi szó nem ismeretlen számomra, ám abban a formában igencsak fejbekólintott, amire a minap bukkantam a világhálón…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
19
ápr
Úgy lájkolnék veled!
Nő vagyok, negyvenkilenc éves és függő – mondanám, ha manapság nem lenne inkorrekt arról beszélni, mi a nemem vagy minek vallom magam, ha nem feszélyezne egyre jobban az életkorom, és ha tényleg be akarnám vallani ország-világ előtt, hogy Facebook nélkül nem tudok létezni…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
5
ápr
Ők a szüleim!
Mozgalmat hirdetek! Vedd elő szüleid fotóját és tedd közzé az interneten, mutasd meg, milyen büszke vagy rájuk! Rájuk, akik felneveltek, akik mindaddig óvtak, amig le nem hunyták örökre a szemüket. Mozgalmat hirdetek! Ha még lehetséges, beszélj mindennap a szüleiddel, kérdezd meg, mi tenné őket boldoggá, kérdezd meg, amíg nem késő!…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
22
márc
Anyám a háborúban
Anyám a Jóisten gondoskodásának köszönheti, hogy túlélte a háborút. Azóta is mindennap hálát ad érte. S bár még csak csecsemő volt, amikor mindez történt, egy életre nyomot hagyott benne. Hogy ez miben nyilvánul meg? Azt is mindjárt elmesélem…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
8
márc
És te mit olvasol? – Legyen ez a te meséd!
Bevallom, hiszek a csodákban, bízom benne, hogy kicsi lépésekkel is jobbá tehető a világunk. Igen, talán bolond és naiv is vagyok, de ha olvasásról van szó, szinte mindent megtennék, hogy változzon a jelenlegi siralmas helyzet…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
23
febr
Oltási reakció
Arra ébredtem, hogy bekapcsolt a rádió. Magától szólalt meg, nem nyúltam hozzá. A szomszédban lakó jósnő szerint apám szelleme üzen a rádión keresztül, de én tudom, hogy hülyeséget beszél. A rádiót a bennem lévő csip indította el, amit az oltással juttattak a szervezetembe…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
8
febr
Születésem története
Vettem egy rakott szoknyát és egy pettyes blúzt. Néztem magam a tükörben, s úgy rémlett, láttam már ezt a nőt a rakott szoknyájában és a pettyes blúzában, semmi nem változott, csak eltelt majdnem ötven év. Ahogy öregszem, egyre jobban hasonlítok anyámra, aki éppen negyvenkilenc évvel ezelőtt adott életet ikertestvéremnek és nekem…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
25
jan
A felboncolt nő esete a kórházzal
Egyik kedves ismerősöm néhány hónapja gyanútlanul belépett az EESZT rendszerbe, hogy megkeressen valamit, mire azzal szembesült, hogy ő bizony meghalt. Nem viccelek! Ott volt előtte saját boncolási igazolása, az ő adataival, szóval kétség nem fért hozzá, valóban róla szól a dokumentum…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása