Címke: Árkossy István

Azt a féltő aggodalmat, a helyzet megváltoztathatatlanságából fakadó megbékélést, ami Zsille Mi marad utánunk? című írásának hangjaiból árad igencsak megalapozottnak érzem, annál inkább, merthogy kiváló írók jövőbelátó képessége az idők során már eddig is többszörösen bizonyítottá vált… Árkossy István írása

Amikor 1980-ban a Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetet végigolvastam, nem hittem, hogy másodszor is belelépek ugyanabba a folyóba évek múlva, ámde akkor majd egészen más indíttatású érzések kerítenek hatalmukba a kiadvány lapozgatása közben. A könyv A londoni pestis címmel Daniel Defoe felvilágosodás kori angol író tollából és ollójából származott… Árkossy István írása

A „zsurnál” kifejezés vizuális tartalmát tekintve egy pasztellszínű posztimpresszionista világot jelenít meg előttem: a Toulouse-Lautrec vérbő duktusával megragadott párizsi kávézók teraszán időző szalmakalapos, cilinderes ficsúrjait… Árkossy István írása

A bécsi Kunsthistorisches Múzeum nem kis meglepetéssel rukkolt elő nemrégiben, amikor év végén megnyitotta kapuit a világszenzációként is minősített, Pieter Bruegel életművét eleddig legátfogóbb módon bemutató kiállítása előtt… Árkossy István írása

Nekünk, íróként, rajzolóként, számtalan apró toll- és ecsetvonás egymásra épülő rendszereiből áll össze a nagyvilág. Egy lapkiadó pedig nem egyéb, mint sajátos gravitációs erőteret generáló, ilyen személyes világokat magába szippantó parányi univerzum. Ahol a szerkesztő a kötéltáncos. Munkája folyamatos egyensúlytartást jelent a szerző, az elvárások és önmaga meggyőződése között… Árkossy István írása

Megállok Benczúr Gyula Budavár visszavétele 1686-ban című lenyűgöző méretű történelmi tablója előtt a Magyar Nemzeti Galériában. A remekmű nagy ívű kompozíciójának erejével az 1896-os millenniumi ünnepségek óta ejti rabul a látogatót, azóta sugárzik belőle a képalkotás magasiskolája, a müncheni akadémiai szellemben fogant látvány felemelő művészi ereje… Árkossy István írása

Képeslapot találtam a postaládámban. Hagyományosat, akár úgy is mondhatnám: ódivatút, egyik sarkán kissé megtörve, recézett széllel, valódi bélyeggel hitelesítve, körpecséttel ellátva. És persze, kézzel megírva. Bordeaux-ból érkezett az anzix… Árkossy István írása