kalmika

9
okt

Hat százalék, avagy A költészet titkos szárnyalása

Többen és egyre gyakrabban hirdetik fennen az irodalom, az olvasás halálát, sőt gyanítom, hogy az előkészületeket is megtették már a végleges elföldelésre. Nehéz ügy ezzel annak szembesülni, aki az irodalomban él, patetikusan szólva: arra tette fel életét, esetleg egyszerűen csak nem ért semmi máshoz az égadta világon…
Farkas Wellmann Éva írása
8
okt

A fordítás mindig ferdítés is. Ha az értelmet híven, szóról szóra tolmácsoljuk egy másik nyelven, akkor szükségképp megváltozik a szavak alakja s ezzel együtt a mondat hangulati velejárója is. Ha pedig csak a hangzást utánozzuk, a mondat muzsikáját, a betűk színét, akkor ennek a gondolat adja meg az árát.

Kosztolányi Dezső
8
okt

François Villon: Epitáfium

Tóth Árpád fordítása
8
okt

Leiter Jakab és a többiek

Gáspár Ferenc írása Magyar Miklós Én, szegény Villon című kötetéről
7
okt

Népünk dalai

Amikor a gyermekeknek népdalt tanítunk, magunk sem gondoljuk végig, hogy valójában egy világnézetet adunk át. A magyar népdal egy különleges összekötőszál minden ember számára, aki magyar nyelven beszél; mintha a nyelven belül egy újabb nyelv jelenne meg…
Lőrincz P. Gabriella írása
7
okt

Arany János: Népdalok

7
okt

A népdal a megíratlan idők lírai emlékezete.

Csoóri Sándor
6
okt

Ady Endre: Az eltévedt lovas

5
okt

A medve az erdőt szereti, a zerge a sziklás hegyeket, a vadkacsa a tocsogókat, ereket, a daru, túzok a síkságot, de a telhetetlen ember nem elégszik meg valamely egyes részével vagy porcikájával a roppant testnek, minden az övé legyen s a saját önös érdekei és a kapzsiságon alapuló divatok szerint értékeli még ezt a legszentebb anyát is.

Mikszáth Kálmán
5
okt

Babits Mihály: Medve-nóta