kalmika

13
márc

A világot, amely egységes és mindent magába foglal, sem isten, sem ember nem alkotta, öröktől fogva volt, van, és örökké lesz, mint az élő tűz, mely lángra lobban mértékre és kialszik mértékre.

Hérakleitosz
13
márc

Juhász Gyula: Per omnia saecula…

13
márc

A közeledő távol

Gáspár Ferenc írása Az év novellái 2024 kötetről
13
márc

A Moszkva tértől Hérakleitoszig

Tavaszi hajnal. Ébredeznek az erdő madarai, megkezdődött a mai öröklét. A Börzsönyben vagyok, kapaszkodom fölfelé a Hangyás oldalában. Ez a hangulat, a fény erdei ébredésének ünnepe kamaszkorom óta vonz. Akkor még Budán laktam. A Moszkva térről mindig az első busszal kellett kimennem a hegyekbe…
Végh Attila írása
12
márc

Az ajak lehet néma. A szív nem. És a szív is megárad olykor, mint a Duna vize. És olyankor kiönt.

Gárdonyi Géza
12
márc

Somlyó Zoltán: Titánok volnánk

12
márc

Félni a félelemtől

Azt, hogy március tizenötödike mit jelent nekünk, magyaroknak, úgy gondolom, nem kell bemutatni. Az ilyen nemzeti emléknapok voltaképpen egy modern intézmény beemelését jelképezik egy későmodern környezetbe. Közhelyszámba megy, hogy olyan világban élünk, ahol az identitáselemeink egyre cseppfolyósabbá válnak…
Sarnyai Benedek írása
12
márc

Macskakő és dinnyehéj

Botorkálunk éjszaka a rakparton, a Duna-part macskakövein az autó felé, egy irodalmi rendezvény után, időnként kivilágítatlan turisták lábain keresztüllépkedve. Hárman vagyunk. A fiúk lapossarkú cipőben, rajtam magassarkú bőrcsizma, mellettünk a Duna fekete, hullámos, fényes szalagja…
Mirtse Zsuzsa írása
11
márc

Egy nő több, mint csak asszony.

Szendrey Júlia
11
márc

Petőfi Sándor: Bírom végre Juliskámat…