kalmika

15
jún

A kép halála

A múzeum – mauzóleum. Különös, szellemet megérintő hely. Ahol élettelen a létezés, és halálos a csend. Festett, mázolt, rajzolt, szőtt és nyomtatott tárgyak sora nyújtózkodik felfeszítve a falakon, művek, remekművek, időkapszulák és kordokumentumok kelléktárában hallgat a mozdulatlanság, a megfagyott múlt, amelynek rétegei mélyén ott lapul sejtekben a kiolvasható történelem…
Árkossy István írása
14
jún

Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni, »valaha mik voltunk«, de inkább átnézni, »idővel mik lehetünk s mik leendünk«.

Széchenyi István
14
jún

Tóth Árpád: Arany János ünnepére

14
jún

…a betegség mint poétikai eszköz az irodalomban

Dr. Felszeghi Sárával Kovács katáng Ferenc beszélgetett
14
jún

Piros-fehér-zöld

A Belső térkép címmel bemutatott előadói estre készülünk. Az interaktív író-olvasó találkozót a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából állítottuk össze, e témában írt írásaink alapján. Gardróbunkban keresgélve válogatjuk a fellépőruháinkat. Összeöltözünk. Piros ing, fehér blúz, zöld nadrág. Nagyon tetszetős látvány, sosem gondoltam még arra, milyen szép ez a színösszeállítás…
Tallián Mariann írása
13
jún

Mindenkinek megvannak a maga korlátai…, de ezek felismerése hatékony gyógyszer az önteltség ellen.

Arthur Conan Doyle
13
jún

Juhász Gyula: Emlék

13
jún

Az író, aki alkotni akar

Részlet L. Takács Bálint regényéből
13
jún

Vajon ki lehetett?

Ha nagyon megerőltetem magam, akkor sem tudom megmondani az idejét, hogy mikor volt az első kínos eset. Az időt nem, de a jelleget pontosan ismerem: azóta is rendszeresen, sőt, sajnos egyre gyakrabban visszatér. Megyek az úton, szembejön valaki, rám köszön, én meg idétlenül mosolygok, forgatom a fejemet, megtippelek egy válaszköszönést, továbbhaladok, és a következő félórában azon tűnődöm, vajon ki lehetett…
Farkas Wellmann Éva írása
12
jún

Ha a világ egy rohadt osztriga, úgy a gyöngyöt kardommal kifeszítem.

William Shakespeare