kalmika

26
máj

A vérfű mágikus tárgyként használt növény, amely a tenyér bőre alá forrasztva tulajdonosát képessé teszi, hogy puszta érintéssel minden lakatot, zárat felnyisson. Néhány adat szerint viselője láthatatlanná is válik. Általánosan él az a hiedelem, hogy csak Szent György éjszakáján nő ki a földből. Használatát a betyároknak, tolvajoknak tulajdonították.

Magyar Néprajzi Lexikon
26
máj

Babits Mihály: Babona, varázs

25
máj

„Észrevétlenül egy szerelmi kapcsolat alakult ki köztünk”

Ayhan Gökhan interjúja Jász Attilával
25
máj

Egy manguszta margójára. Kép- és egyéb zavarok

Szűk három évvel ezelőtt az Alcsúti Arborétumba látogattunk, rajzó szentjánosbogarakban gyönyörködni. Vezetőink a sötétség beálltakor azzal engedtek utunkra, hogy: 1. ne lépjünk le az ösvényről, valamint 2. ne fogjuk el a bogarakat. Amint megjelentek az első világító rovarok, nagymama elkezdte biztatni unokáját: Dezsőke, kapd el őket, lássuk, milyen ügyes vagy… Király Farkas írása
25
máj

Vajda János: Az állatkertben

25
máj

Mi a gyermeknevelés? Küzdelem a saját magunk kiújuló hibái ellen.

Cholnoky Viktor
24
máj

Amikor verset ír az ember…

Első találkozásunk az irodalommal mindig versformában történik. Gondoljunk csak a mondókákra, gyermekjátékokra, kiszámolósokra. Később, az iskola padjait koptatva újra a vers az, amivel először találkozunk. A fogékony, mindenre kíváncsi gyermektudat szivacsként gyűjti magába a ritmusos, végükön összecsengő sorokat… Lőrincz P. Gabriella írása
24
máj

József Attila: Egy költőre

24
máj

Könnyebb egy csatát megnyerni, mint leírni.

Móra Ferenc
24
máj

Gyalu, a spíler

Részlet Farkas Wellmann Endre kötetéből