kalmika

9
okt

Charles Baudelaire: Előhang

Tóth Árpád fordítása
9
okt

Bátor, mint Walesi Bukowski Benő, a Józsi

Négy nagyon bátor írót ismerek és kötök összes ezennel néhány hevenyészve meghúzott segédvonal mentén… Nagy Koppány Zsolt írása
8
okt

Egyes könyveket megízlelünk, másokat lenyelünk, de nagyon kevés az olyan, amelyet megrágunk és megemésztünk.

Francis Bacon
8
okt

Tóth Árpád: Október

8
okt

Iván és Micike

Rokonszenvvel, mi több, a ráismerés örömével olvastam itt, a Zsurnál rovatban Nagy Koppány Zsolt múlt keddi tárcáját. Hozzám hasonlóan neki is rendkívül fontos, hogy a kiszemelt kötet makulátlan állapotú legyen. Nem szándékom tromfolni, de az én helyzetem sajnos egy fokkal nehezebb, ugyanis a kifogástalan állapotot még az antikvár könyvektől is elvárom… Zsille Gábor írása
7
okt

Vajda János: Szobrok

6
okt

Rendkívül rá tudok csodálkozni mindenre: megállok, mint egy szobor, úgy nézem és hallgatom, és nincs az a színjáték, ami annyira tudna érdekelni, mint az emberi színjáték.

Károlyi Amy
6
okt

Juhász Gyula: A szobor

6
okt

Kőbefaragott

Ismerjük a történetet, amikor a szobrász beleszeret a kőleányba, ami végül megelevenedik – sokan feldolgozták a Pygmalion-mítoszt. Mostanában vettem észre, hogy a szobrok tényleg elevenek körülöttem… Csanda Mária írása
5
okt

Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság.

Gabriel García Márquez