kalmika

30
ápr

Azelőtt megtehette az ember, hogy nem vesz tudomást magáról, még lehetett némi illúziója. De manapság, hála a tömegkommunikációnak, a hordozható rádiókészülékeknek és kivált a televíziónak, az egész világ láthatóvá vált. A modern idők legnagyobb forradalma pontosan ez: a világ hirtelen támadt vakító transzparenciája.

Émile Ajar
30
ápr

Reményik Sándor: Rádió-oszlop a Házsongárd-tetőn

30
ápr

„…amikor az ember szerelmes a versekbe, akkor nem elsősorban méricskél; sokkal inkább habzsol.”

Farkas Wellmann Évával Diósi Mária beszélgetett
30
ápr

Stop

Nem segít többé. Eltűnt, mint a kámfor. Észre sem vettük – csak rémlik, hogy létezett, csak annyira figyelünk fel, mint egy kihunyt csillag helyére az éji égen. Ma már nincs, és többé nem lesz. Semmi sem pótolhatatlan… Király Farkas írása
29
ápr

Nem mozdult semmi, csak az Idő ballagott időtlen útján a végtelenségnek, maga mögött hagyva a perceket, napokat, éveket. Újra nőttek a fák, virágzott a rét, zsongott az erdő.

Fekete István
29
ápr

Kosztolányi Dezső: Vidéki nappal, éjszaka

29
ápr

Ide a pénzt

Részlet Iva Pekárková regényéből
29
ápr

Tavasz

Amikor még nem laktam falun, de már játszottam a költözés gondolatával, egy ismerős azt mondta, eszembe ne tartsam a vidékre költözést, mert az pusztulás. Kifejtette, hogy falun nincs élet, nincs semmi, csak magába szív a nyomorúság, ott nem fogok alkotni… Nem értettem, miről beszél, ő, aki sosem élt vidéken, aki másfajta szépségeket lát, olyasmiről ad tanácsot, amit soha nem próbált… Lőrincz P. Gabriella írása
28
ápr

Mindennek mértéke az ember.

Prótagorasz
28
ápr

József Attila: Tiszazug