kalmika

Részlet L. Takács Bálint regényéből

Ha nagyon megerőltetem magam, akkor sem tudom megmondani az idejét, hogy mikor volt az első kínos eset. Az időt nem, de a jelleget pontosan ismerem: azóta is rendszeresen, sőt, sajnos egyre gyakrabban visszatér. Megyek az úton, szembejön valaki, rám köszön, én meg idétlenül mosolygok, forgatom a fejemet, megtippelek egy válaszköszönést, továbbhaladok, és a következő félórában azon tűnődöm, vajon ki lehetett…
Farkas Wellmann Éva írása

William Shakespeare

Bakonyi István írása Békési Erika A Mama köténye című kötetéről

Ki tudja, hogy mi lesz a színház jövője? Hogyan lehet modernizálni a darabokat, közel hozni a mai okostelefonon és számítógépen felnőtt generációnak? Kell egyáltalán színház?…
Gáspár Ferenc írása

Milan Kundera

Neogrády-Kiss Barnabás fotóművész képeiről, még ha önmagát vagy egy mindenki által ismert tárgyat örökít is meg, egy sajátos történetet olvashatunk le. Sajátos nézőpontjáról, a fiatalkori agydaganatáról és a műtétek következtében kialakult látásromlásáról is beszélgettünk.
Somogyi-Rohonczy Zsófia írása

Miután meghaltam, eszedbe jutok néha? Ne kérdezd, miért épp most hozakodtam elő ezzel! Nem készülök megölni magam, és halálomon sem vagyok. Amúgy nem ritka ez, máskor szintén eszembe jut, hogy egyszer vége lesz ennek is, és lehámlik a létről, ami addig voltam…
Döme Barbara írása