kalmika

19
jan

A művésznek nemcsak azt kell megfestenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit önnön lényében. Ha azonban önvalójába hiába tekint, tartózkodnia kell attól is, hogy lefesse a szemei előtt megjelenőt.

Caspar David Friedrich
19
jan

Juhász Gyula: Tájkép

19
jan

Üdvözlet a jóakaratú olvasónak (B.L.S.)

Kovács katáng Ferenc írása Pusztay János Publicus Covidius nasso(l) Tom(a)iban című verskötetéről
19
jan

A lélek halhatatlansága

Megdöbbenne a végtelen Tér, az Idő, a Téridő, ha tudná, hogyan lehet a gondolat, a tudat, az agysejtek eszközeivel egyetlen síkfelületre őmindenhatóságát beszorítani, mivelhogy a kiterjedés többirányú dimenziójának valósága nemcsak a tudomány és racionalitás egzakt nyelvén fogható kelepcébe, hanem az emberi lélek finomszövésű, ezoterikus hálójával is…
Árkossy István írása
18
jan

Kérdezd meg magadat, boldog vagy-e, és máris nem vagy az.

John Stuart Mill
18
jan

Francis Jammes: Ima, hogy szeressem a bánatot

Kosztolányi Dezső fordítása
18
jan

„Feldolgozni, hogy kicsúsznak a lábunk alól a dolgok”

A Regényes Természet regényíró pályázatra olyan kéziratokat vártak, amelyek a természetvédelem, a természetjárás, a klímavédelem kérdéseire fókuszáltak. A szakmai zsűri legjobbnak a Lóri és a halott állatok című művet ítélte meg, melynek szerzője Regős Mátyás. Vele beszélgettem az ökológiailag tudatos témákhoz való viszonyáról és a klímaszorongásról.
Szilágyi-Nagy Ildikó interjúja
18
jan

Hajnalpír tollak és bőrcsizma

Ha madár lennék, télen sem fáznék. Megvédene a tollruhám. Hideg ellen jó a tollkabát is, amíg nem lehetek – legalább álmomban – madár, de egy kabát tényleg csak a hidegtől véd meg, egyéb rossz ellen nem jó. Pedig megesik, hogy hiába keverem ügyesen a kártyapaklimat, egymás után gyenge lapokat húzok…
Mirtse Zsuzsa írása
17
jan

Ha valaki egy híres ember maszkját viseli, hogyan írjuk? Melyik a helyes?

KVÍZ
17
jan

Miért választják az emberek a szenvedést a boldogság helyett? Miért sírnak inkább, mint örülnek és mosolyognak? A válasz egyszerű: mert nem tudnak róla, hogy boldogok, amikor boldogok, csupán utóbb sóvárognak a letűnt szép idők után.

Lucius Annaeus Seneca