kalmika

31
jan

Egy (nem) elveszett lány

Nagy Koppány Zsolt írása Kollarits Krisztina regényéről
31
jan

Minden helyett érzek 2. – Terítő 5.

Sokan vagyunk kevesen, énekelte az Európa Kiadó valamikor. De ha így is van, egyedül senki nincs. A magánynak csak az eredendő emberi állapot, az együttlét háttere előtt van értelme, ahogy a világból kivonultak is előbb része kellett hogy legyenek annak a közösségnek, amelyet maguk mögött hagytak…
Végh Attila írása
30
jan

Nem szeretni, holott az ég szerető szívvel ajándékozott meg, annyi, mint magunkat és másokat megfosztani a boldogságtól.

Stendhal
30
jan

Charles Baudelaire: A balkon

Tóth Árpád fordítása
30
jan

Pál és az árnyak

…Mi történt száz év alatt az emberi lélekkel? Semmi különös. Ugyanúgy félünk, féltünk, szeretünk vagy nem szeretünk, játszmázunk, hallgatással büntetünk, nyiszáljuk a másik lelkiismeretének húrjait, mint akkor…
Mirtse Zsuzsa írása
30
jan

Egy nagyváros aluljárója félelmetesebb egy sötét erdőnél

Kopriva Nikolett 1996-ban született, Kárpátalján nőtt fel, jelenleg Erdélyben él. 2015-től jelennek meg írásai különböző folyóiratokban, 2020-ban látott napvilágot első önálló kötete Amire csak a fák emlékeznek címmel, amiért megkapta a Magyar Írószövetség Debüt-díját. Jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa.
Kovács Dániel Gábor interjúja
29
jan

[…] mindenkinek megadatott egy saját kincsesbánya: a gyerekkor.

Csukás István
29
jan

Walther von der Vogelweide: Ó jaj, hogy eltűnt minden

Radnóti Miklós fordítása
29
jan

Csikágói anzix

A közfelfogás mindmáig azt tartja, hogy elsősorban női terep a cukrászda, és édesszájúnak lenni nem macsó. Ennek van történelmi előzménye. Attól kezdve, hogy a polgárosodással létrejöttek a cukrászdák, egészen a második világháborúig az volt a szabály, hogy a kocsma és a kávéház a szőrös képű alakok kiváltsága, a szebbik nem képviselőinek ott nincs keresnivalójuk…
Zsille Gábor írása
27
jan

E szóban – haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált.

Kölcsey Ferenc