kalmika

29
okt

Somlyó Zoltán: Az élet asztala

29
okt

Időtorlaszok a történelemben

Hegedűs Imre János írása Gáspár Ferenc Trianon unokái című regényéről
29
okt

A Gerő-villa lakói

Kevés híja, hogy a rózsadombi Gerő-villában töltöttem a gyerekkoromat. Vagyis mégsem kevés híja, pedig nagyon közel volt a lehetőség. Elmondom, hogyan történt…
Bencsik Gábor írása
28
okt

A jó emlékezetből telik ki az örökkévalóság.

Mészöly Miklós
28
okt

Sully Prudhomme: Az üres szék

Kosztolányi Dezső fordítása
28
okt

A Tisza-tavi elsüllyedt világ – 1. rész

Karcagon születtem, de gyökereim mélyebbre kapaszkodnak: apai ágon Poroszlóhoz kötődöm. Nyaraim legszebb részét itt, a Tisza-tó partján töltöttem, ahol a víz nekem a szabadságot, a határtalan játékot, és a természet közelségét jelentette…
Kovács Dániel Gábor írása
28
okt

Ezüst-hegy és ezüstfenyő

Ablakomból éveken át egy kékes levelű ezüstfenyőre láttam rá. Amikor felhúztam a rolót reggelenként, még félálomban megálltam mezítláb az ablak alatti szőnyegen, és pár percig nem csináltam semmit. Mégsem volt semmi ez: figyeltem, s talán láttam is ezt a fát. Szerettem nézegetni a kékeszöld tűleveleket, az időt, amelyet a fa magába zárt…
Mirtse Zsuzsa írása
27
okt

A múlttal érintkezve, ha emlékezünk valamire, vagy valakire, a jelen múlttá válik: egy zárt szoba, ahonnan kimenni nem lehet, noha mindig az ajtóban állunk.

Dobai Péter
27
okt

Tóth Árpád: Egynémely emlék, régi kincs

27
okt

Az emlékmolnár

Mielőtt álomra hajtottam a fejemet, Dobai Péter egyik gondolatán meditáltam: „Az emlék a fegyverünk, amellyel szembenézhetünk a halállal. Emlékek nélkül nem létezne jelen és jövő, s már életünkben halottak lennénk. A gondolkodás a gondolat megszületése pillanatában emlékezéssé válik, s így megkettőzi önmagát…
Borbély László írása