Macskaköröm

Megszületünk, fiatalon és erősen, hajszoljuk a Siker csillagát, szeretünk közben és szeretkezünk, hogy a végén szürkén és fáradtan, az elvonuló Cirkusz porfelhőibe veszve kis gombóccá gyúrjuk a papírcsillagot, a Sikert, és félszeg mozdulattal elrúgjuk magunktól. És elindulunk. Kifelé az életből. A végén valamennyien szekundára felelünk az élet művészetéből. És még pótvizsgázni sem lehet. Kegyetlen dolog.

(Radnóti Miklós)

Ha egy dolog eltűnik [...], az legalább annyira üzenetet hordoz, mint amikor valami hirtelen felbukkan. Az üres helyek mindig megérik a tanulmányozást.

(Frank Herbert)

A múlt az egyetlen emberi valóság.

(Anatole France)

A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.

(Márai Sándor)

Mindenki magában hordja az összes emberi tulajdonságok csíráit, néha az egyik nyilvánul meg benne, néha a másik, s olykor egyáltalában nem hasonlít önmagához, holott ugyanakkor mégiscsak önmaga marad.

(Lev Tolsztoj)

Mi: Földönélők a haláltól leszünk halhatatlanok. A halottaink: a mi halhatatlanságunk.

(Juhász Ferenc)

Oly embert ismerni, kivel a távolság és a kimondatlan gondolatok ellenére is úgy érzed, megértitek egymást – e földet ez virágoskertté változtatja.

(Johann Wolfgang von Goethe)

Az idő elég sokáig kitart – bárki számára, aki élni akar vele.

(Leonardo da Vinci)

A mesében minden megtörténhet. Ahogy az életben is.

(Csoóri Sándor)

A közös kultúra, a közösen átélt emberi értékek tarthatják csak össze a sokfelé szétszórt magyart. Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzésnek és gondolatnak egy specifikus módját, ami ezer év értékeiből szűrődött le: kultúrát. Minden történetírás, minden szellemtudományi munka legfőbb célja máma kulturális lojalitásra nevelni. Amíg kultúránkhoz hűek maradunk, önmagunkhoz vagyunk hűek.

(Szerb Antal)