Macskaköröm

A karácsonyfa alá mindig gyermekörömmel, gyermekhittel s gyermekszívvel s szeretettel kell állanunk. Akinek ez nincs, s mégis odaáll, az ott úgy fest, mint virágos májusi réten a kiégett kormos s hamvas pásztortűz helye.

(Prohászka Ottokár)

Tudom, hogyne tudnám, hogy egy íz, egy dallam váratlan erővel kelti olykor életre régmúlt pillanatok emlékét. De csak másodpercekre. Elillan a káprázat, lehull a függöny és ismét nyakunkon a zsarnok jelen. Pedig de gyönyörű is lenne, ha lehetne egy teába mártott süteményben fellelni egész múltunkat!

(Robert Merle)

Ahhoz, hogy a fény oly fényesen ragyoghasson, ott kell lennie a sötétségnek is.

(Francis Bacon)

Csillagszórók szikráznak, bárányfelhőkről szőke angyalkák integetnek, aranycsengettyűk csilingelnek, zöld fenyőágak, ezüstcsillámok között hull a pelyhes fehér hó. Szép, szép, de egy idő után már sok. Túl hangos, túl fényes, megelégeli az ember. Az advent, a várakozás ideje, nyugodalmas, békességes. Egy koszorú, négy gyertyával. Ünnepi, csöndben van, és megható.

(Janikovszky Éva)

A magány az emberi szenvedés legvégső pontja.

(Thomas Carlyle)

A művészet az a folyamat, amely újraépíti az isteni valóságot a káoszból.

(Aldous Huxley)

Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.

(Lénárd Sándor)

Nem kell elhagynod a szobádat. Maradj ülve az asztalodnál és hallgatózz! Még hallgatóznod sem kell, csak várnod. Még várnod sem kell, csak megtanulni csendben maradni, nyugodtan/mozdulatlanul, magányban. A világ szabadon felkínálja magát a leleplezésre. Nincs választási lehetősége.

(Franz Kafka)

A dohányzásról pofonegyszerű leszokni. Én magam is százszor megtettem.

(Mark Twain)

Sok embernek vannak lényeges, kristályos mondanivalói, de azokat nem tudják mindig jól kifejezni. Nekem nincsenek lényeges és kristályos mondanivalóim, de ezeket mindig jól ki tudom fejezni.

(Tandori Dezső)