Macskaköröm

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.

(Honoré de Balzac)

Az élet dönt, meglepően és gyönyörűen... s akkor minden olyan egyszerű és természetes.

(Márai Sándor)

Egyetlen kor sem tudott olyan sokat az emberről, mint a mostani, de egyetlen kor sem tudta kevésbé, mi az ember.

(Martin Heidegger)

A boldogság olyan madár, hogy a kis fészekben hamarébb megpihen.

(Móricz Zsigmond)

Minden pletykának az az alapja, hogy valaki erkölcstelenül tisztességes.

(Oscar Wilde)

Néha a letűnt időt hisszük boldogabbnak. Néha teljesebbnek az elkövetkezőt. Ám ezekből épp a sajátunk az, amely kirekeszt. Talán ezért igyekszünk jelenünk szakadozó rezzenéseiben nem figyelni a pillanatnak sem tökéletlen, sem befejezetlen voltára. Mert nem akarjuk elvetéltnek érezni a mindenkori jelen pillanatot. Hiszen az, hogy az elmúlt idő egyben befejezett pillanatok özöne, s hogy az elkövetkező tökéletesíthet önmagán, nem oldoz fel a jelenben élés elkerülhetetlensége alól.

(Szilágyi István)

Van egy elméletem, tudja, hogy néha szép dolgok beleszeretnek önmagukba, mint Narcissus. Ha ez megtörténik, nem kell nekik táplálék sem az élethez, annyira elfoglalja őket a saját szépségük, hogy csak annak élnek, önmagukból táplálkoznak. Minél szebbek lesznek, annál erősebbé válnak, körforgásban élnek.

(Gerald Durrell)

De hát az idő mindig is így szokta szembeállítani a halandók tervezéseit és végezéseit, önmaguk okulására és felebarátaik szórakozására.

(Jane Austen)

A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. Ez az élet komédiája. [...] A test fiatalnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája.

(Oscar Wilde)

A legtiszteletreméltóbb, legtisztábban érthető, leginkább megvilágosodott és legmegbízhatóbb állandó a világban nemcsak az, hogy boldogok akarunk lenni, hanem hogy csakis azok akarunk lenni. Maga a természetünk követeli ezt meg tőlünk.

(Szent Ágoston)