Macskaköröm

Hogy tudnám őt, kit úgy szerettem, nem gyűlölni?

(Jean Racine)

A vers olyan, mint a lábbeli: mindenki a maga lelki lúdtalpa szerint taposhatja.

(Kányádi Sándor)

Ha meg kell halni, nem védelmez meg tőle a bot. A halál hátulról, a keresztútnál vágja tarkón az embert, mint a házinyulat.

(Krúdy Gyula)

Nem csoda, hogy annyi baj van a világon, mert az emberek gonoszságánál csak az ostobaságuk nagyobb.

(Fekete István)

Minél nehezebb a megterhelésed, annál több az érdemed az örök életre.

(Gárdonyi Géza)

Az idő végül a legtöbb fotót a művészet rangjára emeli - még a legamatőrebb felvételeket is.

(Susan Sontag)

Az élet egy befejezett, kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint az esztendő különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza, piros nyara, hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz.

(Krúdy Gyula)

Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.

(William Somerset Maugham)

A folyó egyszerre van ott mindenütt, eredeténél és torkolatánál, a vízesésnél, a révnél, a duzzasztógátnál, a tengerben, fenn a hegyeken, egyszerre mindenütt, [...] számára csak a jelen létezik, nem ismeri sem a múlt árnyékát, sem a jövő árnyékát.

(Hermann Hesse)

Mi, tudósok, egyben hasonlítunk a teológusokhoz. Mi is Isten nagy könyvét olvassuk, a természetet.

(Németh László)