Macskaköröm

Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is.

(Bertolt Brecht)

Sajnálnám, ha zenémmel csak szórakoztatni sikerült volna hallgatóimat: zeném céljául én az emberek jobbá tételét tűztem ki.

(Georg Friedrich Händel)

A lélek képtelen elszakítani a kötelékeket, amelyek régi szövetségesekhez, megszokott közösségekhez fűzik, és ha már új célt tűzött is maga elé, ha új célja mindennél fontosabb is, ezek a meggondolások minduntalan félretérítik.

(Charles Dickens)

Az ember alázatot tanul a gigászok türelmétől, ahogy ezek a gesztenyék és platánok az őszt elviselik: moccanás nélkül, egy helyben állnak, s reggelre, mint egy sárga tócsa áll a lábuk körül az éjjel lehullott avar.

(Örkény István)

Bonyolult világunkban nem könnyű élvezni a hétköznapi lét örömeit – a gyerekeket, a családot, a szomszédságot, a természetet, a sétát, a társaságot, a közös étkezéseket. Az élet az én felfogásomban nem egy nagyratörő kutatóexpedíció, hanem éppen annak az ellenkezője: a hétköznapi, szokványos dolgok kifürkészése és a hétköznapiság örömeinek megragadása.

(Thomas Moore)

Vendég vagy a természetben – viselkedj!

(Friedensreich Hundertwasser)

Ha megőriztük régi iskolai füzeteinket, és történetesen lapozgatunk bennük, gyakran álmélkodunk – ugyebár? –, hogy a rövid idő alatt, ami azóta eltelt, egészen másmilyenek lettünk. Álmélkodunk azon, amit akkor leírtunk. A hibákon és olyasmin is, ami helytálló. És közben észre sem vettük, hogy megváltoztunk.

(Ernst Hans Gombrich)

Az olvasás is gondolkozás, s az írás is beszéd.

(Babits Mihály)

Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni.

(Bert Hellinger)

Valaminek a helyes értelmezése és ugyanannak a dolognak a félreértése nem zárja ki teljesen egymást.

(Franz Kafka)