Macskaköröm

Épp azáltal tökéletesedik az ember, hogy fényt derít önnön tökéletlenségére.

(Szent Ágoston)

A karácsonyfa alá mindig gyermekörömmel, gyermekhittel s gyermekszívvel s szeretettel kell állanunk. Akinek ez nincs, s mégis odaáll, az ott úgy fest, mint virágos májusi réten a kiégett kormos s hamvas pásztortűz helye.

(Prohászka Ottokár)

Tudom, hogyne tudnám, hogy egy íz, egy dallam váratlan erővel kelti olykor életre régmúlt pillanatok emlékét. De csak másodpercekre. Elillan a káprázat, lehull a függöny és ismét nyakunkon a zsarnok jelen. Pedig de gyönyörű is lenne, ha lehetne egy teába mártott süteményben fellelni egész múltunkat!

(Robert Merle)

Ahhoz, hogy a fény oly fényesen ragyoghasson, ott kell lennie a sötétségnek is.

(Francis Bacon)

Csillagszórók szikráznak, bárányfelhőkről szőke angyalkák integetnek, aranycsengettyűk csilingelnek, zöld fenyőágak, ezüstcsillámok között hull a pelyhes fehér hó. Szép, szép, de egy idő után már sok. Túl hangos, túl fényes, megelégeli az ember. Az advent, a várakozás ideje, nyugodalmas, békességes. Egy koszorú, négy gyertyával. Ünnepi, csöndben van, és megható.

(Janikovszky Éva)

A magány az emberi szenvedés legvégső pontja.

(Thomas Carlyle)

A művészet az a folyamat, amely újraépíti az isteni valóságot a káoszból.

(Aldous Huxley)

Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.

(Lénárd Sándor)

Nem kell elhagynod a szobádat. Maradj ülve az asztalodnál és hallgatózz! Még hallgatóznod sem kell, csak várnod. Még várnod sem kell, csak megtanulni csendben maradni, nyugodtan/mozdulatlanul, magányban. A világ szabadon felkínálja magát a leleplezésre. Nincs választási lehetősége.

(Franz Kafka)

A dohányzásról pofonegyszerű leszokni. Én magam is százszor megtettem.

(Mark Twain)