Macskaköröm

Én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, az árvizet és döghalált. Rég levettem én a kezem az úgynevezett társadalomról.

(Kosztolányi Dezső)

Vannak pillanatok, mikor az ember érzi, hogy a valóság nem létezik.

(John Glasworthy)

Se az özönvizek, se a járványok, se az éhínségek, se a természeti csapások, de még a századok végtelen sora óta tartó örök háborúk sem tudták csökkenteni az életnek a halállal szemben keményen kivívott előnyét.

(Gabriel García Márquez)

Jól tudjuk, hogy a történelmet a mindenkori győztesek írják, így hát a történelem egésze az egymást követő győztesek történelemátírásainak, átértékeléseinek összessége, így hát amit mi „történelemként” tisztelünk, az a tények/események fizikai történelmével csak nagyon keskeny átfedésben van.

(Határ Győző)

Mit segít a panasz? Semmit. És mégis kénytelen az ember legalább panaszkodni, mert ha ki nem beszéli magából azt a sok feszültséget, amit az élet ma ad, akkor megőrül.

(Móricz Zsigmond)

Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni.

(Friedrich Nietzsche)

A tények nem szűnnek meg attól, hogy figyelmen kívül hagyják őket.

(Aldous Huxley)

Ki az a személy, aki leggyakrabban akar belépni, néhanapján kétszer-háromszor is bezörög – és soha be nem engedik? A postás. Kutyaszempontból tehát nyilvánvaló, hogy nemkívánatos személy, akinek az ajtón kívül a helye. Nem engedik be: mégis minduntalan visszatér.

(Agatha Christie)

A halál legközelebbi rokona a csönd.

(Örkény István)

A legendák aureolája csak a holt hősök fején tündököl.

(Gárdonyi Géza)