Macskaköröm

Inkább hiszékeny vagyok, mint gyanakvó, még ha becsapnak is. Mert ha hiszékeny voltam és becsaptak, egy pillanatig szenvedek, de a gyanakvás egy életen át gyötri az embert.

(Paul Gauguin)

A reménytelen szerelem sokkal költőibb, költői feldolgozásra sokkal alkalmasabb, mint a boldog szerelem. A költőt is sokkal jobban ihleti: mert az ihlet legfőbb táplálója a vágy, és az ember nem az után vágyódik, aki mellette van, hanem az után, aki messze, elérhetetlenül messze van.

(Szerb Antal)

Az erkölcsi törvény nem ismer tudóst és tudatlant, vagyonost, szegényt. Akármi van a fejemben, a Sinai-hegy nekem sem adott külön tízparancsolatot.

(Németh László)

Ha az ember egészen magára marad, kezdi nagyon különös módon szemlélni a dolgokat. A fák megszűnnek fák lenni, a föld emberi arcot ölt, a kövek regélni kezdenek.

(Émile Zola)

Hiszek abban, hogy az embernek van egy magasabb küldetése, amit rábíztak. Értéknek azt tartom, ami ebből a világból olyan dolgot tud felmutatni, amely a bármikor érkező elmúlás pillanatával együtt nem enyészik el. Hiszem, hogy van, ami túléli az embert, van, ami túléli az írót. És ez nem minden esetben a könyve. Lehet, hogy egy mondata, lehet, hogy egy megérintő sugallata, ami egy másik emberben megfogan.

(Jókai Anna)

Az élet egy maszk, amin keresztül a mindenség kifejezi önmagát.

(Frank Herbert)

Gyanakvó pesszimizmusomat semmi sem hívja ki annyira, mint a női szépség. Ha diktátor volnék, minden szép nőt becsukatnék. A világ menete sokkal békességesebb lenne.

(Szerb Antal)

Csak ha úgy szereted a fákat, mint önmagadat, akkor van esélyed a túlélésre.

(Friedensreich Hundertwasser)

Az álomfejtés az a királyi út, amellyel a szellem tudattalan működése megfejthető.

(Sigmund Freud )

Az idő a legjobb, az igazi adományunk, s annak mércéje a homokóra: oly igen finom a szűk nyaka, melyen át a veres homok pereg, oly hajszálvékony a pergése, hogy jó ideig szemre egyáltalában nem fogy a homok a felső üregéből, csak a legvégén, akkor igen, akkor úgy rémlik, igen gyorsan múlik, s úgy rémlik, gyorsan múlt el az egész.

(Thomas Mann)