Címke: Zsille Gábor

Huszonévesen, teológiai tanulmányaim során nagyon szép gondolatot olvastam egy lelkiségi szerző tollából, és itt a bizonyság, hogy egész életemre belém égett: „Elesni emberi dolog. A sárban fekve maradni: ördögi. Az elesés után felkelni, és tovább haladni: isteni.” Mindannyiunkat érintő tanítás ez, hiszen földi életünk botlások, elesések és felkelések sorozata…
Zsille Gábor írása

A szépirodalmi szerző ráncba szedésének, sőt megalázásának kifinomult módszerét manapság úgy nevezik: dedikálás. Vegyünk egy kézenfekvő példát: Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál…
Zsille Gábor írása

Minél többet tudok, annál kevesebbet értek – ez bizony régi panasz, már az ókori görög és római bölcselők is sóhajtoztak miatta. Bizony, az én életemet is évtizedek óta kíséri néhány kínzó talány, amelyeket józan paraszti ésszel meg nem fejthetek…
Zsille Gábor írása

Elképesztő, hátborzongatóan viszontagságos kaland történt velem: elfogyott otthon a gáztűzhely sütőjéhez használatos biztonsági gyufám. Az ócska nyugati világban egy valamirevaló kalandhoz ennél sokkal cifrább események és körülmények kellenek…
Zsille Gábor írása

Nem Balfról, mert tragikus halála jóvátehetetlen – hanem Marosvásárhelyről. Rögtön elmagyarázom. Két héttel ezelőtt, augusztus végén a Petőfi Kulturális Ügynökség jóvoltából részt vettem Marosvásárhelyen a Forgatag elnevezésű fesztiválon. Petőfiről adtam elő egy órában olyan életrajzi érdekességeket, amelyek nem szerepelnek a tankönyvekben, következésképpen nem élnek a köztudatban…
Zsille Gábor írása

Kéthetes vívódás után írom ezt a tárcát. Hiszen arra készülök, hogy beszámoljak egy csodálatos természetvédelmi területről, bolygónk egy békés pontjáról. Márpedig a természetnek egyáltalán nem tesz jót az ember jelenléte – minél többen látogatják, annál nagyobb a pusztítás…
Zsille Gábor írása

…Egy szerelő megteheti, hogy két hétig nem megy be a műhelybe, és a tengerparti nyaralására nem viszi magával a szerszámkészletét; a fogorvos viszonylag könnyen megvalósítja, hogy fogók és fúrófejek nélkül messzire utazik a rendelőtől, és strandolás közben, egy napozógyékényen nem töm fogakat passzióból. Hanem egy költő, egy író… Munkaeszközeink (látás, agy, képzelőerő, kézfej) egyfolytában nálunk, sőt bennünk vannak…
Zsille Gábor írása

Tizenöt évvel ezelőtt egy katolikus hetilap szerkesztőségében dolgoztam, oxigénpalackkal alámerülve az egyházi élet túlnyomórészt nem szépirodalmi tengerében, mi több, óceánjában. Akárhogyan is, stílusgyakorlatnak hasznos volt, de számos eset bizonyítja, hogy nem szabad tartósan zsurnalisztának maradni, mert az legyilkolja a költőt…
Zsille Gábor írása

Tizenöt évvel ezelőtt történt, akkor még ifjú voltam és bohó. Előadónak hívtak egy székesfehérvári konferenciára, a városháza dísztermébe. A délelőtti ülésszakon egy Bakonyi István nevű, ötvenes éveiben járó férfi elnökölt – életemben először láttam…
Zsille Gábor írása

A megválaszolhatatlan kérdések sorába tartozik a réges-régi talány: mikortól tekinthető valaki költőnek? Hiszen kamaszfejjel szinte mindenki ír verseket a saját bonyolult, meg nem értett lelke rezdüléseiről, a világfájdalomról, a mulandóságról, főként pedig a szerelemről…
Zsille Gábor írása