Címke: Mirtse Zsuzsa

20
ápr

Bízz bennem!

Megbízni valakiben a számomra azt jelenti, hogy felfogom, és a legmélyebben elhiszem, hogy elfogadott és befogadott, helyet adott magában nekem, és ez a hely biztonságos. Megkockáztatom: örök. Hogy nem kell félnem tőle, nem ellenség, nem dönt ellenem, törvényei az én törvényeimmel nem mennek szembe… Mirtse Zsuzsa írása
13
ápr

Harc az igenért

Pontosan ugyanazt teszem, amit az egyiptomi királynők tettek. Amit az ókori Kína lányai, asszonyai is felismertek már. Szájukat élénkvörös cinnabaritból-cinóberből készült festékkel formálták kihívóra, s nyilván fogalmuk sem volt arról, hogy e festék higanyt tartalmaz, így mérgező is lehet. Vajon a halálos csók is innen kapta a nevét?… Mirtse Zsuzsa írása
6
ápr

Vigyél magaddal!

Az evés, a jó evés nagyon fontos. Fehér asztal mellett megnyílik a lélek, szerelmek szövődnek, a legszerényebb ételt is el lehet készíteni, kínálni örömteli módon. Szép metszésű pohár fölött a másik szemébe nézve a reményteli jövő néz vissza… Mirtse Zsuzsa írása
30
Már

Elfelejtett madárdalaink

Hozzád beszélek, figyelj rám! A hangomból tudni fogod, hogy milyen a kedvem, hogy van-e bennem indulat, hogy érdekelsz-e, mi tovább: fontos vagy-e nekem, és persze még sok mindent fel tudsz fejteni rólam. Például, hogy náthás vagyok. Hogy rosszul aludtam. Lehet, nem is tetszik neked a hangom. Vajon megismernél-e száz hang közül, ha nem láthatnál közben?… Mirtse Zsuzsa írása
23
Már

Küldők

Kedd este van, békésen szerkesztem a rovatom anyagait, amikor egyszer csak levél érkezik Jóember Jánostól, merőlegesen bele az életembe. Jóember János derék férfiú, csak ezt a csatolmányozó szokását tudná feledni… Általában a kilencvenes évek fotózási csúcsteljesítményeiből küld képválogatásokat… Mirtse Zsuzsa írása
16
Már

Dédapa mosolya

A régi képek mindig is vonzottak. A saját családtörténetemhez tartozó képek a legfontosabbak nyilván, de szívesen nézegetem a régiek képeit akkor is, ha nem ismertem őket személyesen: figyelgetem a ruháikat, a tartásukat, hajviseletüket, általuk a kort, amelyben éltek… Mirtse Zsuzsa írása
9
Már

Lélekvesztő

És morajlott, és a hullámok ráfeküdtek a partra. Egy farönkökből összeácsolt tutajt sodort ki a lábamhoz a víz, talán kétszer három méteres lehetett. Értem jött, hiszen senki más nem volt körülöttem. Óvatosan a közepére másztam, hanyatt feküdtem, szétnyitottam a karjaimat, hogy minél nagyobb felületen érintkezhessen a testem a szálfákkal. Ez a helyzet biztonságot adott. A víz áramlása lassan elsodort… Mirtse Zsuzsa írása
2
Már

Gondviselés a kőfal előtt

Kimegyek a kertbe imádkozni, ott szoktam, az északi kőfalnál, édesapám rózsabokra előtt. Emlékszem, amikor hozzám került ez a bokor a testvéreivel együtt, fogalmam sem volt arról, hogyan kell metszeni, mit kell csinálni velük, hogyan kell jól gondozni, gondoskodni róluk… Mirtse Zsuzsa írása
23
feb

Mínusz három

A hétköznapoknak biztonságot adó, kiszámítható rendjük van, de a hétvégéket fel kell építeni: van valami fenyegető és kiszámíthatatlan bennük a számomra, tervezés nélkül könnyen összecsuklanak. Különös módon azok a tevékenységek, rítusok, amelyek hétközben megtartó erejűek, hétvégén nyomasztó teherré válnak… Mirtse Zsuzsa írása
16
feb

Kövek üvegben, szívben

Le akar szakadni, ezt határozta el végül. Hogy pontosan honnan, azt talán nem is tudta, nem hálóról, nem energiaforrásokról, inkább csak ösztönösen visszavágyott valami előző állapotba, ahol még közelebb van a föld, ahol az igen igen, a nem nem… Mirtse Zsuzsa írása