Címke: Döme Barbara
16
ápr
Zsebben gyűjtött emlékek
Kanyarogva visz az utca gyerekkoromba, anyám hajának illata vezet az ötvenedik kerítésléchez, a házhoz, ahol nagyanyám született és nagyapám meghalt. Végigkarcolja a torkomat egy kifakult emlék, kortyolok az opálosra öregedett pohárból, aztán megkérdem anyámat, mikor kell újra megváltani a családi sírhelyet…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
2
ápr
Húsvét után fehérhét
Két árnyék ölelkezik a hófehér falon. Gömbölyded alakjuk lassan egymásba csorog. Bámulom a fehér falat, nincs rajta semmi, még csak egy aprócska folt sem, ami rólad mesélhetne. Fehér zaj vesz körül, buborékot húz körém, mielőtt elaludnék. Álmomban Jézussal találkozom, vérfoltos gyolcsban van és mosolyog…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
19
márc
Az a pillanat
Volt egy pillanatom, amikor a felhők fölül néztem ki a repülőgép ablakán, miközben egyre lejjebb ereszkedett a gép. Házak születtek mákszemnyi pontokból, hidak, autók, lobogó piros-fehér-zöld trikolór. Ereszkedett a gépmadár, és láttam, ahogy nagyapám nagyanyám kezét fogja a kertkapuban…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
5
márc
Égető kérdések
Ön szerint megállította a rendőr péntek éjszaka Budapest belvárosában azt a spicces férfit, aki egy hatalmas tükröt egyensúlyozott a fején a szórakozó részeg fiatalok között? A tükör éles sarkai fejmagasságban voltak a tömegben, csak egy kicsi botlás, és bárkiben kárt tehettek volna. Szóval, intézkedett a rendőr vagy nem?...
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
20
febr
Az okoslelet és egyéb galádságok
Öreganyád szelleme éjszakánként visszajár, hogy bosszúból ijesztgessen – mondta nagyanyám, amikor olyan dolgok történtek a házban, amelyeket nem tudott megmagyarázni. Ilyen volt például, amikor éjfélkor magától megszólalt a rádió, vagy a Biblia leesett az éjjeliszekrényről és épp annál a résznél nyílt ki, ami az idősek tiszteletéről szólt…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
6
febr
Az utolsó kézfogás
Üvegbúra alatt pihen az idő – százéves emlék, mesélő történelem egy szerelemespárról. Mirtuszkoszorú, kopott gyöngyök, nemzetiszín pántlika – minden lepréselve az utókornak. Mennyasszonyi koszorú – nem kérdezem, ki gondoskodott róla, ki tette üvegbe, ki óvta, féltette, ki üzent ezzel annak a nemzedéknek, aki száz percig sem képes becsülni, amije van…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
23
jan
Mese a testvéreimről
Szeplős a múltunk, lepereg minden emlék a kosárba, mi szép sorban megszámoljuk és igazságosan elosztjuk háromfelé. Együtt állunk a Teremtő előtt, egymás kezét fogjuk és mosolygunk. A sarokban apró foltból ígéret születik, lehámlik a tegnap, apró darabokból rakom össze a jövőt. Kirakós életérzés, csak ti, együtt a világ ellen, vagy éppen érte…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
9
jan
Home office
Levágott emberi testrészeket találtak egy férfi otthonában – mesélte egy ismerősöm a szilveszteri buliban, amin persze a társaság nagy része megdöbbent. Bevallom, az elején én is elborzadtam, de miután a történetben eljutott ahhoz a részhez, hogy az illető egy kórbonctani intézet dolgozója volt, mindjárt más megvilágításba került a sztori…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
26
dec
A legszebb karácsony
Ma minden fehér, még az álmom is. Fehér angyalok szólnak fehér szavakat – azokban laknak a karácsonyi gondolataim. Ezeket vetem ma papírra, neked szánom, hogy tudd, sosem feledkezem meg rólad, s már akkor is szerettelek, amikor még nem is voltam…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
12
dec
Nagyanyám kőtt kalácsa és az adventi várakozás
Nagyanyámat látom imbolyogni a gyertyalángban. Ujját a szájára teszi, így jelzi, nincs ideje a szónak, ma a várakozásé a főszerep. Alakja nyúlánkká lesz a lángban, táncol, kékfestő kötényéről liszt havazik. Kilép a narancsszínű látomásból, mögém áll és befonja a hajam, akár gyerekkoromban. Még a kacagásának is fahéj illata van…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása