Hány gondolat, hány lélekrezdülés keletkezik bennünk, ha a Kertre gondolunk! Arra a Kertre, amelyet az első emberpár elveszített, s amelyet mi, gyarló utódok konok kitartással vissza akarunk perelni, utánozni szeretnénk a teremtést. Meddő és reménytelen a küzdelem, mert ami tökéletes, az utánozhatatlan. De a számtalan kísérlet, a milliónyi torzó illúziót kelt, elhitetjük magunkkal, hogy a gyarló, halandó ember a Teremtő nyomába léphet. Pedig a zseni, köznapi nevén Madách Imre, figyelmeztet: „Az ember ezt, ha egykor ellesi, / Vegykonyhájában szintén megteszi. / Te nagy konyhádba helyezéd embered, / S elnézed néki, hogy kontárkodik.” (Az ember tragédiája, Első szín) Az örök kétely, a dőre tagadás hordozója, Lucifer mondja ezt, aki csúcsot ígér, s szakadékba ránt. Tanítása legalább annyira kívánatos, mint amennyire rémisztő.

Ha elszakadunk a mitológiától, ha csak arra a kis bekerített területre gondolunk, amelyben naponta lehajolunk, kitépünk egy martilaput, somkórót, ökörfark kórót, parlagfüvet, szulákot, labodát, hogy szabadon pattanjanak a bimbók, viruljanak a rózsák, kapaszkodjanak fölfelé kacsaikkal a folyondár növények, akkor elfeledkezünk arasznyi voltunkról, és belénk költözik a teremtés érzete. Csak az lehet jó kertész, aki az édenkertről álmodik. A paradicsom az Úr ajándéka volt, a jó kertész virágok millióival teszi hasonlatossá a földet a csillagos éggel.

Gyakran fennkölt gondolatok szállják meg a rajongó egyént, ilyenkor bizonyára a szegfűt választja kedvencének. Ő a kert arisztokratája. Szép csokrú virága henger alakú tokból nő ki, illata andalító. Fajai az egész földet belepik, a gránátszegfű a kertekben él, a török szegfű és a karthausi szegfű vadon, bárhol, ahol csak jó termőtalaj és víz van. A Margit-szegfű már neve miatt beszédes, színe hófehér, de lehet rózsaszínű is, gazdája körbekeríthet vele egy ágyást, nincs szebb szegély a földön. Legnagyobb virágú a diadémszegfű, Kínából származik, mint annyi más díszes kerti virág. Más növényeket is illetnek a nevével, a szegfűgomba például ízletes eledel, és a szegfűbors kiváló fűszer, illetve gyógyszer.

Szerény virág az árvácska, ő a növények gyalogparasztja, törékeny, mégis szívós, hó, havas eső sem tudja elpusztítani, sárga, kék levelei a halhatatlanságról sugdolóznak.

Ellentéte a gőgös kardvirág. Hosszú szárával magasra nő, tölcséres virágai a trombiták nyílásaira hasonlítanak. Hetyke, büszke teremtés, de bukása megrendítő, késsel vagy metszőollóval vágják ki, s viszik lányos házhoz, jelezvén, hogy vőlegény tűnt fel a láthatáron, szálas, derék legény, lesz kire támaszkodni a hajadonnak.

Beszédes a fehér liliom. Szűziesség, ártatlanság lakik benne. Hófehér sziromleveleivel templomok oltárait díszíti. A piktorok Szent József kezébe illesztik, mondván, szűz ez a frigy, nem a földön, hanem az égben köttetett.

Kacér, különösen szép virág az írisz vagy nőszirom. Szirmainak egy része hátragörbül, ezért nem nyílik ki teljesen a virága, mint a liliomféléknek általában. Írisznek nevezték az ókori görögök azt a szivárványhidat, amelyik összekötötte az embert az istenekkel, azon járt Hermész, a hírnök. Szárból kinőtt karcsú, csinos virága izgalmat kelt, nagy hatással van érzékeinkre. Sokan a virágok királynőjének nevezik, Claude Monet legalábbis annak tartotta, színpompás képeinek uralkodó motívuma az írisz. A világ minden táján ismerik, vadon nő, de kedvenc kerti virág is. Közismert a szibériai írisz (Iris sibirica) és a magyar írisz (Iris hungarica).

S ha időzünk még keveset a régi, jó görögök háza táján, nem hagyható ki a babér, a laurus. Ez a fényes levelű, örökzöld, izgalmas cserje elszakadt a növényvilágtól, a dicsőség, a hősiesség, a győzelem szimbóluma lett. Ágaiból koszorút fontak, és hősök, hadvezérek, költők, tudósok, énekesek fejére helyezték. Apolló papjainak fejéről soha nem hiányozhatott. A szokás ma már nem él, de jelentése igen. Babérkoszorút emlegetünk, ha sportpályákon, uszodákban, kutatólaborokban, íróasztal mellett különösen nagy teljesítmény születik.

Dísznövények királya a fukszia. A ligetszép-félék családjába tartozik, több mint 800 fajtája nyílik világszerte. Csillagszerű, skarlátvörös virágai mindig hosszú szárakon csüngnek, mintha vércseppek hullanának, emiatt nevezik Krisztus könnyeinek.

S hogy teljes legyen a mitológia a virágtérképen, Júdás harminc ezüstpénzét vélik fölfedezni az emberek a judáspénz kerti növény megszáradt, zörgő terméstokjaiban. Nálunk ritka, de Kanadában, Kínában, Dél-Európában nő a júdásfa, erről is szól a fáma, erre akasztotta fel magát úgymond iskarióti Júdás, az áruló.

A tavasz hírnöke a nárcisz, ezért sokfelé húsvétvirágnak vagy Jákob-vesszőnek nevezik. Hagymájából magányos szár nő ki, csúcsán illatos, harang alakú virága bókol, köszönti gondozóját. Kerti növény, de vannak vidékek, ahol belepi a legelőket, a füves réteket, s mivel szirmai fehérek, távolról havas tájnak látszik a lanka. Franciaországban illatszert készítenek virágjából. A névátvitel is érvényesült, mondai hőst neveztek el róla az ókori görögök, Narcissus, ifjú dalia önmagába lett szerelmes, amikor arcát meglátta a folyóvíz tükrében. Manapság sem ritkák az önimádó egyének.

Színeikkel, illatukkal versenyre kelnek kora tavasszal a kerti virágok, a nárcisz békés ellenfele a jácint, fürtös, kék, fehér vagy piros szirmainak illata bódító. Görögországban igencsak megbecsült kerti növény, esküvőkön koszorút kötnek abból a fiatal lányok fejére, innen ered a koszorúslány szóösszetételünk. Gondozása nem egyszerű, ha a hagymáját nem raktározzuk el télire enyhén nedves, hűvös levegőjű pincében vagy fészerben, felléphet a jácintfekély, a rothadás.

Gőgös virág a tulipán. Nem csoda, tud arról az emlékezet, hogy Ferdinánd király törökországi követe küldte az első hagymákat németalföldi rokonainak 1557-ben. Lett is foganatja, több hektárnyi területet ültettek be azzal, így lett Hollandia tulipán-nagyhatalom. Kora tavaszi virág, piros, sárga, fehér sziromlevelei harangszerűen borulnak össze, könnyen szemünkbe ötlik ez az egyszárú, levél nélküli természeti csoda. Többletjelentésű a fekete tulipán, francia–olasz–spanyol kalandfilm készült A fekete tulipán címmel. Ha levágjuk, szobadísznek használjuk, tanácsos kristályvázába vagy fekete, karcsú amforába helyezni. Számtalan fajtája él különböző kontinenseken, de az úgynevezett magyar tulipán csak az Al-Dunánál, a Kazán-szorosban honos.

És akkor legeltessük szemünket a rózsafélék ezernyi fajain, fajtáin! Rózsák nélkül nincs virágos kert! Ha királynak tartják a fuksziát, akkor királyné a virágos kertekben, a domboldalakon pompázó rózsa. Fajai megszámlálhatatlanok. Végtelen tenger a rózsatenger, partjai nincsenek. Minden kontinensen honos, otthon van a rónán, a végtelen síkságon, dombvidéken, és 2000 méter magasságig hatol fel a hegyek oldalában. Lehet kerti rózsa és vadrózsa, lehet lombhullató és Afrikában örökzöld, ágait tüskék védik, tanácsos óvatosan nyúlni hozzá, ha csokrot vagy koszorút akarunk kötni virágából. Magvait a csipkefaló madár hordja szét, de ízletes csemege is lehet, sőt hecsepecs nevű lekvárt főznek abból szorgalmas gazdasszonyok. Szőrös termését kissé vaskosan nevezi meg a népnyelv: seggvakaró.

Elkíséri a rózsa az embert bölcsőtől a sírig, csokrot kötnek a menyasszonynak, ha oltár elé vezetik, máskor szirmait lány hajára szórja a szerelmes legény, a gyászoló gyülekezet koszorút fon az elköltözött személy sírjára. Átlengi, hangulati tartalommal telíti a népköltészetet, rózsámnak nevezi a fiú a lányt, a szerelmi dalokban állandó metafora vagy szimbólum ez a halhatatlan virág. Olyan egyszerű, olyan természetes a metamorfózis, az átváltozás! – „Édesanyám rózsafája, / Én voltam a legszebb ága.”

Világirodalmi toposz Csipkerózsika álma. Az elátkozott királylányt vadrózsa ágai fonják be, takarják el, s csak a királyfi szenvedélyes csókja töri meg a varázslatot. Hasonló misztérium hajléka az égő csipkebokor a Bibliában, abból emelkedik magasra a láng, abból szól az Úr Mózeshez. Rózsafüzér szemeit, gömbjeit morzsolgatja ujjbegyei között az imáiban elmélyült katolikus öregasszony. Hegycsúcs neve is lehet: Rózsadomb.

Szépek, beszédesek a rózsafajták népi megnevezései: bársonyrózsa, tearózsa, gyepűrózsa. Tavasz-hírnök is van közöttük, mégpedig a pünkösdi rózsa, az ágyások virágainak illatorgiáival versenyez, ha már eltakarodott a tél, s a nap ereje felmelegítette a földet. Népdalaink kedvenc motívuma az utcára kihajló pompás bokor. Több ország, több vidék iparának alapterméke a rózsaszirom, rózsaolajat főznek abból. Családnév is keletkezett, híres betyárunk, Rózsa Sándor viselte, bizonyára gőgösen, büszkén. Könyvek címlapjára is felkerült, kedves püspökünk, Kriza János Vadrózsák címmel gyűjtötte össze a népköltészet gyöngyeit, és az olasz Umberto Eco: A rózsa neve címet adta híres regényének. Jókai fantáziamezején is meggyökerezett, Sárga rózsa a regény címe, persze, a Hortobágy szépségesen szép lányát nevezi meg így, akiért pusztai párbajt vívnak a legények.

A gondos gazda bekeríti a kertjét. Nem akárhogyan. Az élősövény patinás jelleget kölcsönöz a kisajátított területnek. Jöhet az orgona, a jázmin és a tuja! Mindhárom bokros növény, az első kettőnek a virága híres az illatáról.

Az orgona (egyes vidékeken, például Erdélyben borostyán vagy boroszlán) szívós, gyökérhajtásaival rohamosan szaporodó cserje, igencsak alkalmas élősövénynek. Levele ellipszis- vagy tojásdad alakú, virága ághegyen nőtt buga, színe világos- vagy sötétlila, de van fehér orgona is. Illata miatt közkedvelt. Tavasszal virágzik, versenyre kél a jázminnal, rendszerint győzedelmeskedik. Dalok tanúskodnak arról, illatfelhők árasztják el az utcákat, a kerteket, boldogságélményben részesítik a járókelőket. Egyik fajtája, a Jósika-fa csak Magyarhonban és Erdély határvidékén honos, talán Jósika, született Csáky Rozália fedezte fel 1830-ban, Kolozs vármegyében. A véletlen műve, hogy neve egyezik egy híres hangszer nevével. Búgó hangját templomok falai verik vissza.

A jázmin itt, nálunk 2-3 méter magasra növő cserje, átható, erős illata miatt közkedvelt, ünnepnapokon templomok padlójára szórják szét az áhítat emelése végett. Több kontinensen honos, szívós, erős gyökérzetű bokor, igen alkalmas élősövény ültetésére. Virágából Dél-Franciaországban jázminolajat főznek, de megvastagodott törzséből, ágából Törökországban pipaszárat faragnak. Manapság közkedvelt női név a Jázmin.

S ha nem hagyjuk ki az életrevaló, szívós tuját, tökéletes lesz a kerítésünk. Pikkelylevelű, apró tobozú, örökzöld növény, nagyra nőve összefüggő bokorsort képez.

Miután elnyílnak a tavaszi, a nyári virágok, kivirul az őszirózsa. Fészkes virágzatú fűféle, csak névrokona a bokros rózsának. Keletről származik, 1732-ben hozta be Kínából egy Incarville nevű jezsuita szerzetes. Pompás virág, a sziromlevelek határozzák meg a színét, lehet kék, fehér, piros, közepe a porzóktól sárga színű. Kokárdarózsának is hívják, a magyar történelem egyik szomorú korszakát őszirózsás forradalomnak nevezik, a tömeg őszirózsát hintett a felvonuló katonák lába elé.

A viola az ibolyafélék családjába tartozik, a nép ajkán csokros viola a neve. Dús illata miatt közkedvelt, vőlegény kalapjára kötnek csokrot belőle a lányok. A viola és az ibolya nevek néha fedik egymást, itt-ott téves a használatuk.

Ajakos fűféle a majoránna, erős illata miatt közkedvelt. Vannak vidékek, ahol fekete gyopárnak nevezik. Lányos házaknál edénybe ültetik, és kiteszik az ablakba legénycsalogatónak. A középkorban különböző betegségek (székletrekedés, fogfájás, gyulladás) elleni gyógyszerként használták. Levele kerekded, szára bolyhos, virága fehér.

A rezeda kétoldalú, fürtös virága sárga, a szár alakja miatt korbácsfűnek, Isten korbácsának is hívják. Sok alfaja ismeretes, a rezeda odorata illatos.

Szerénységből jelesre vizsgázik a gyöngyvirág. Alig látszik ki a hatalmas tölcsérlevelek közül, de finom illatával felhívja magára a figyelmet, parányi volta ellenére kertek tündérkisasszonya ő. Középkorban megszárított, megőrölt virágaiból tüsszentőport, tubákot készítettek.

Szép és beszédes nevű a tölcséres trombitafolyondár. Kúszónövény, 6-16 méteres is lehet, szép virága piros vagy rózsaszín. Az ajakosvirágúak rendjébe tartozik.

Arcformájú, vagyis zygomorf a tátika. Szája akár az emberé, emiatt sokfelé istenkegynek nevezik.

A fészkes virágzatú dáliát Mexikóból hozták be Európába Amerika felfedezése után.

Csak megszakítani lehet a felsorolást. Szemünk, szépérzékünk örömére kozmoszméretű a virágok óceánja. Küzdeni, harcolni kell értük, mert a világ betonnal födi le az áldott humuszt, megfojtja, megöli az élővilágot. Addig lesz elviselhető földünkön az élet, amíg szétnyílnak az áldott sziromlevelek, amíg virágpor tapad a bibére, amíg fölszállnak az illatfelhők, s amíg a földre hullott csillagok milliói hirdetik, nemcsak kenyérrel él az ember.

Hegedűs Imre János