A költészet gyógyít – első gondolatként ezt írtam címnek, de némi habozás után elvetettem, mert nem cseng olvasásra ingerlően, és lássuk be, kissé elcsépelt. Olyan közhelyesen igaz.

Arról van szó, hogy az Egyesült Királyságban (hogy pontosan mely településen, arról majd később) megnyílt a világ első olyan gyógyszertára, ahol tabletták, porok és kanalas orvosságok helyett kizárólag versek kaphatók. Ha január elején efféle hírt olvasok, az esztendő máris jól kezdődik. A Poetry Pharmacy (Költészeti gyógyszertár) névre keresztelt üzlethelyiséget egy költőnő, Deborah Alma álmodta meg és hozta létre. Korábban terapeutaként éveken keresztül foglalkozott demenciában szenvedőkkel, és felfigyelt arra, hogy a versek lekötötték a betegek figyelmét, illetve javították a hangulatukat. „A költészet gyógymódot kínál az érzelmi problémákra, a kimerültségtől a stresszen át az összetört szívekig” – nyilatkozta most Alma asszony egy brit lapnak. Vagyis arról van szó, amit az egészségügyi világszervezet, a WHO nemrégiben kiadott jelentése is megállapít: az irodalom gyógyít, és számos bizonyíték alátámasztja a különféle művészeti ágak egészségre gyakorolt jótékony hatását.

A verspatikus költő elmondása szerint kliensei elsősorban a stresszre és a felgyorsult élet mindennapos kihívásaira keresnek gyógyírt. A verseket természetesen nem találomra adja nekik, nehogy kialakuljon valami káros mellékhatás. A megfelelő gyógyköltemény kiválasztásához konzultál a pácienssel: a személyre szabott kezelés érdekében föltesz nekik jó néhány kérdést. Az egész folyamat hasonlít egy valódi orvosi kivizsgáláshoz, amely normális esetben a kórelőzmény és a kórtörténet feltérképezésével, vagyis az anamnézissel kezdődik. Deborah Alma szavaival: „Ebben a munkában ahhoz kell érzék, hogy a legmegfelelőbb verset válasszam ki az adott személynek, miután beszélgettem vele, és kicsit megismertem. Amikor átnyújtok valakinek egy művet, az mindenestül az övé lesz: nem elég, hogy kitűzi a hűtőszekrénye ajtajára, de szellemileg is magához veszi. Ennek lehet felemelő, testet-lelket erősítő hatása.”

A patika hétköznapokon várja a rászorulókat, de Deborah hétvégenként sem tétlenkedik: egy szürreális pillanatában belebotlott egy eladó mentőautóba, és azonnal megvásárolta. Felírta rá, hogy EMERGENCY POET, azaz SÜRGŐSSÉGI KÖLTŐ, és unalommal teli óráiban azzal járja a kies angol vidéket: helyenként megáll, és verseket oszt. Még szerencse, hogy jómagam viszonylag ritkán botlom eladó mentőautókba – tudniillik olykor nekem is akadnak szürreális pillanataim.

Most pedig arról, hogy pontosan hol található a verspatika. A világhálón megjelent magyar nyelvű alapcikk szerint a „nyugat-angliai Shropshire-ben”. Ezt a megfogalmazást több magyar online híroldal átvette, bármiféle szerkesztői ellenőrzés nélkül. Jómagam vettem az apró fáradságot, és rákerestem Shropshire nevére. Megtudtam, hogy nem település, hanem egy megye: 3487 négyzetkilométeres területével és félmillió lakosával az Egyesült Királyság negyvennyolc megyéjének nagyságrendi listáján a negyvenkettedik. Tehát a magyar cikk megfogalmazása olyan, mintha pontos helymegjelölésként azt állítanánk: a híres Arany Strucc szálloda a nyugat-magyarországi Vasban található… (Amúgy Kőszegen.) Ezek után néhány kattintással megnyitottam egy angol nyelvű cikket Deborah Almáról, és fél perc alatt megtudtam, hogy kivételes patikája Bishop’s Castle kisvárosban működik. Miután ezt kiderítettem, találtam egyetlen árva magyar honlapot, amely Shropshire helyett a kisvárost adja meg helyszínnek – viszont hibásan közli a nevét: a Bishop’s előtagból hiányzik az aposztróf.

Kedves érintett magyar újságírók! Végezzétek hozzáértő módon és figyelmesebben a munkátokat!

Zsille Gábor