Verebek jönnek, verebek jönnek – Gondolatok a Verebek világnapja alkalmából
Ha a gyerekkoromból kellene felidéznem egy kedves könyvet, először talán Eduard Petiškától A világ leggazdagabb verebe és más történetek című gyűjteményes kötet jutna az eszembe. A kisvakond mesék írója több ikonikus állatfigurát is adott a világnak, például Borzas Petit, a falánk, irigy verebet, aki szívesebben titkolja el az álló vagonban talált kukoricahegyet, mintsem megossza azt társaival. Mikor azonban magányosan ücsörög gazdag királysága trónján, miközben barátai vidám hangja beszűrődik az ablakon, felismeri, hogy talán van nagyobb kincs is egy-két kukoricaszemnél.
A verebekről először Borzas Peti jut az eszembe, utána az egyszerűség, majd Tandori Dezső. Az egyszerűséghez tartozik egy pejoratív felhang is: ebben a bonyolult világban, ahol érték a harsányság, és érvényesülni, tetszeni kell, az egyszerű nem elég jó. Az egyszerű dolgok a célnak megfelelőek, mentesek a felesleges dísztől, őszinték, érthetőek, de túlszabályozott, teljesítményalapú környezetben butuskának, csendesnek, értéktelennek tűnhetnek. Pont ilyennek látom a verebeket. Egyszerű, barna-szürke tollazatuk nem emeli ki őket a madarak közül, csivitelésüket hamarabb lehet pletykálkodásnak vagy kacagásnak nevezni, mint éneknek, emberközeli életmódjuk pedig lustaságra vall. Azonban van valami szerethető az egyszerűségben, a szemtelen, borzas, fürdőző verebekben.
Biztosan ez az egyszerűség varázsolta el Tandori Dezsőt is, aki szenvedélyesen szerette ezeket a madarakat. Mentett fiókáival nemcsak otthonát osztotta meg, hanem művészetét is. Bár az irodalomban nem idegenek a verebek, például Catullus vagy Fekete István gyakran emlegette a csurikat, de a meséknek is rendszeres főszereplői, és azt is el lehet képzelni, ahogy Aphrodité istennő arany szekerét húzzák. Sárközi László egy haikuban foglalkozik velük és egyik furcsa-szórakoztató szokásukkal: „Elegáns veréb: / az út szürke porával / mossa köpenyét.”
A verebek különös szokása nem merül ki a porban hempergésben, társas állatok, az év egész részében csoportokban élnek. Jellemző rájuk az agresszió, amely például a táplálékszerzésben nyilvánul meg, nem idegen tőlük más élőlény táplálékának az ellopása, vagy különb fajok elűzése az élelemben bővelkedő helyekről. Az önfeledt játék és énközpontúság a gyermeki viselkedést idézheti bennünk, amely talán megmagyarázza a madarak szerethetőségét.
Még kutatják a verebek egyszerű kabátjának a titkait, de egyes magyar kutatások szerint a házi veréb dominanciarangját a torkán található fekete folt mérete vetíti előre. A feltűnő díszítések általában vonzzák a ragadozókat, ám a fehér szárnycsík, amelyet a hímek felmutatnak agresszív találkozások alkalmával és az előbb említett fekete tollrész – bár ilyen díszítésnek minősül –, úgy fest, hogy nem növeli a ragadozók zsákmányává válásának az esélyét.
Szegény verebeknek azonban nem csak az önfeledt játék jutott az évek során: az ötvenes évek Kínájában például a propaganda célkeresztjébe kerültek. A járványok és éhínség sújtotta országban a Mao vezette kormány kártevők elleni hadjáratot hirdetett. Négy faj irtásába kezdett Kína: a házilégy, a szúnyog, a patkány és a veréb lett a közellenség. Utóbbi azért került a listára, mert a verebek szívesen fogyasztják a mezőgazdasági takarmányt, így kiokoskodták, hogy e szokásuk által a madarak felcsipegetik az emberek elől az élelmet. Kína-szerte közel kétmilliárd verebet mészároltak le, aminek meglett a böjtje: a verebek a kipusztulás szélére sodródtak, és természetes ellenség híján tömegesen jelentek meg a sáskák. A kártevő rovarok, akik a magvak mellett a verebek étrendjét képezték, elszaporodtak, és elpusztították a szegényes termés jó részét, még nagyobb éhínséget okozva. A groteszk befejezés a verébimport lett, de a természet regenerálódásához, az egyensúly visszaállításához évtizedek kellettek.
Ebből is látszik, hogy ezeknek az egyszerű, kissé önző apróságoknak megvan a maga helye és fontos munkája a világban. Életük megóvása érdekében bárki tehet: ha a kert- és földtulajdonosok megőrzik a búvóhelyül szolgáló idős, odvas fákat, tarlókat vagy egy kis eleséggel könnyítik meg az ínségesebb idők átvészelését, egészen biztosan meghálálják majd.
Vöröskéry Dóra
Felhasznált források:
https://gizmodo.com/china-s-worst-self-inflicted-environmental-disaster-th-5927112