Azt, hogy a virtuális tér vagy inkább terek megjelenése és fejlődése új önkifejezési módokat fog kínálni a művészeknek, évtizedek óta tudjuk. Ilyen a hipertextpróza, az interaktív költészet, de ilyen a végtelenül egyszerű blog is, amely épp csak annyira nem napló, hogy utóbbit gyakorlatilag kiszorította a világból. Nyilván irodalmi műfajokat említettem, de a valóság e kiterjesztései jól működnek a képzőművészetben, a zenében, a színházban, hogy a filmek világáról ne is beszéljünk.

Hétvégén egy érdekes fúziós termékkel találkozhattam, egy igazi különlegességgel. Igaz, nem a magam kíváncsisága hajtott, hanem a gyerekeimé: megnéztem a magyar fiatalok által megalkotott nyolcadik MineCinema filmet, A főorvos címűt.

De mi is a MineCinema? Egy igazi Minecraft film, Minecraft videósok szereplésével és rendezésében. No de mi az a Minecraft? Ez egy nyílt játékterű videojáték: abban különbözik a többi játéktól. A mine bányászást, a craft barkácsolást jelent, ami nemcsak a játék világában megtalálható bányákat és az eszközök barkácsolását jelenti, hanem azt is, hogy a játékos szabadon változtathatja a teret az új blokkok kitörésével, bányászásával, illetve lerakásával, barkácsolásával. Mint minden valamire való számítógépes játék, ez is játszható egy-, illetve többjátékos üzemmódban.

A játék (e játék is) menet közben videóként rögzíthető, s ily módon az egyéni vagy többrésztvevős játszmák utólag közzé tehetők a videómegosztó közösségi oldalakon. Van is efféle filmből rengeteg, a világ különböző részeiről számtalan játékos osztja meg a játszmáit.

Ám a MineCinema csapata ezúttal különös filmet készített. Míg korábbi filmjeik a „bevett” módon – forgatókönyv alapú közös játék rögzítése – készültek, ezúttal egy animációs filmet hoztak létre, új szintre emelve a Minecraft-filmet: úgy tudom, ebben világelsők.

Tény, hogy nem a széles közönséget szólítja meg a film, hanem csak a rajongókat, játékosokat, no meg azok szüleit. A várható bevételhez mérten a ráfordítás sem veheti fel a versenyt egy hollywoodi produkció büdzséjével, ennek ellenére a srácok mindent megtettek a minőségi moziért – ha egy film egy órán keresztül fent tudja tartani az érdeklődésem, akkor abban valami nagyon jól működik. Ebben az opusban működik.

Azt is megkockáztatom, hogy megérte oda-vissza négyszáz kilométert autózni. A mozik műsorán ugyanis nem vetítik, csak a turné állomásain – igaz, ilyenkor lehet találkozni az alkotókkal, kérdezni tőlük, dedikáltatni posztereket, lehet vásárolni minecraftos merchandise-t, azaz a filmmel kapcsolatos termékeket.

Utazni pedig önmagában vicces. Az esemény Egerben volt, a kocsi navigációs berendezésére bíztam magunkat. Ha a saját fejem után mentem volna, tán sosem autózom körbe a Mátrai Erőművet – most, az ökofrász közepén ez is összejött. Csinos komplexum. És végre eljutottam ez egri várba is, ahol ugyan most is emelgeti terheit egy toronydaru, de ettől függetlenül hatalmas élmény volt körbejárni. Számos várban jártam már, de most először tettem fel magamban a kérdést: vajon hány ember és mennyi ideig építette az impozáns egri erődítményt?

Aki tudja, mondja meg.

Király Farkas