A világ lakosságának körülbelül tíz százaléka balkezes. A balkezesek világnapját 1976 óta ünneplik, augusztus 13-án. Eredetileg az volt a célja, hogy tudatosítsa, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár az, ha valaki balkezes, egy jobbkezesek uralta társadalomban.

A nyelv őrzi a balkezes jelző rosszalló jelentését. Babits Mihály, a Szent király városa című versében a kevésbé jól sikerült alkotást nevezi balkezesnek. Bálint Tibor Régi gyönyörű havak című novellájának elbeszélője kikéri magának, hogy balkezes lett volna gyerekkorában, ahogy azt is, hogy valami trauma érte volna: „Csupán az vigasztalt, hogy az orvos sem mondott sokkal bölcsebb dolgokat, mint a jósnő. Jó szándékú türelemmel kifaggatott, hogy mit eszem, mikor fekszem le, napközben miket gondolok, aztán a családfámat kezdte visszavezetni az édenkertig; megkérdezte, volt-e közöttük balkezes, hebegő vagy bevizelős, esetleg főfájós, s végül, ha jól emlékszem, valami sérülésről beszélt, súlyos lelki traumáról, amely még gyermekkoromban ért […]” A balkezesség és a trauma tehát takargatnivalónak számított abban a világban, melyet Bálint Tibor 1973-as kötetében örökített meg.

Manapság is jobbkezesre van berendezve a világ, de a balkezeseket már nem bélyegzik meg, és nem próbálják átnevelni őket. Sőt, a balkezesség inkább pozitív diszkriminációt hív elő, a balkezes ember része egy elit klubnak, ahová csak születni lehet. (Ez persze ugyanolyan értelmetlen, mint a hátrányos megkülönböztetés.) Minden idők leghíresebb balkezes művésze Leonardo da Vinci, bár 2019-ben olyan elmélet is születetett, miszerint valójában kétkezes volt, mindazonáltal írni bal kézzel szeretett. Michelangelo Buonarroti átszoktatott balkezes volt, jobb kézzel alkotott, kivéve, amikor nagyobb erőt kellett kifejteni, például márványt csiszolni – ekkor bal kezét használta. Az egyik legszélesebb körben ismert filozófus, Arisztotelész is baljával írta műveit, és Douglas Adams, a ’80-as, ’90-es évek kultuszkönyve, a Galaxis útikalauz stopposoknak című regény szerzője szintén balkezes volt, sőt, a világ egyik legnagyobb balkezes gitárgyűjteményét halmozta föl.

A balkezesség a hétköznapokban tehát már nem nagy ügy, a tudományos érdeklődés azonban nem hanyatlott iránta. Egyáltalán, tudjuk-e, mi okozza a balkezességet? A hétköznapi ember, akinek manapság az úgynevezett tudomány az ópiuma, Istene és erős vára, valószínűleg azt előfeltételezi, hogy egy ilyen hétköznapi jelenségre a kutatók már régen megtalálták a magyarázatot. Pedig csak nem is olyan régen fedezték fel, hogy a balkezesség okát nem is az agyban, hanem a gerincvelőben lehet megtalálni.

A tudományos közvélekedés egészen 2017-ig úgy hitte, hogy az agy bal- és jobb féltekéje közötti génaktivitási különbség felelős azért, hogy az ember kezessége jobb vagy bal lesz. Az 1980-as évek ultrahangos megfigyelései alapján tudjuk, hogy az anyaméhben a magzat már a nyolcadik héten előnyben részesíti az egyik kezét: vagy a jobb kezét, vagy a balt többet mozgatja. A tizenharmadik héten többet szopja vagy a bal, vagy a jobb hüvelykujját. A kéz és kar mozdulatai az agyban a mozgató kéregből indulnak ki. A mozgató kéreg és a gerincvelő összeköttetése azonban nem áll föl azonnal, és még mielőtt összekapcsolódnának, a jobb- vagy balkezesség jelei már megmutatkoznak – így ébredt fel a gyanú a kutatókban, hogy talán az ok a gerincvelőben keresendő.

A kutatók a terhesség nyolcadik és tizenkettedik hete között elemezték a gerincvelőben a génkifejeződést, és már a nyolcadik héten különbséget találtak a jobb és a bal oldal között azokban a gerincvelői szegmensekben, melyek a kar és láb mozgását irányítják.

Sikerült megtalálni az aszimmetrikus génaktivitás okát is. A jelenség kulcsa az epigenetikus tényezőkben található, azaz abban, hogy a környezeti tényezőknek a szülőkre gyakorolt hatása milyen változásokat okoz az utódok génkifejeződését tekintve. Ezek a hatások okozhatják például azt, hogy az enzimek metil-csoportokat kötnek a DNS-hez, melyek befolyásolják és csökkentik a gének olvashatóságát. Mivel ez különböző mértékben történik meg a gerincvelő jobb és bal oldalában, a gének aktivitása eltérő lesz a két oldalon.

A fenti kutatás arra legalábbis felhívja a figyelmet, hogy a genetikai tényezők mellett az epigenetika még fontosabb. Tehát nemcsak az a fontos, hogy milyen génállománnyal születünk, hanem az is, hogy környezeti tényezők hatására milyen gének kapcsolódnak le és föl. Azt kideríteni, hogy pontosan milyen, a magzatot érő környezeti hatások okozhatnak balkezességet, további kutatások feladata. Újra szerteágazó összefüggésekhez és újabb kérdésekhez jutottunk, ahogyan ez a modern tudományok esetében lenni szokott, ami nem is probléma, hiszen: Van-e hasznos válasz, ha nem a jó kérdést tesszük föl?

Szilágyi-Nagy Ildikó

Hivatkozás:

S. Ocklenburg, J. Schmitz, Z. Moinfar, D. Moser, R. Klose, S. Lor, G. Kunz, M. Tegenthoff, P. Faustmann, C. Francks, J. T Epplen, R. Kumsta, O. Güntürkün, Epigenetic regulation of lateralized fetal spinal gene expression underlies hemispheric asymmetries, eLife, 2017/6.