Demeniv Mihály fiatal harmonikaművész, különleges tudásával a sokunk által leginkább a tangó hangszereként ismert harmonikán a klasszikus zenét egyenrangúan szólaltatja meg. Már nyolcéves korától nemzetközi versenyek dobogós helyezettje, a Virtuózok versenyének 2014-es döntőse és különdíjasa, Concorde- és Tabányi Mihály díjas. Tanít a Zeneakadémián is, legutóbb az idei Bach Mindenkinek Fesztivál előadójaként szólaltatta meg Johann Sebastian Bach G dúr prelúdium és fúgáját. – Csanda Mária interjúja.

Csanda Mária: Gyerekkoromtól kedves hangszer a harmonika, egyik karácsonyra kaptam gyerek-harmonikát, édesapám is játszik ezen a hangszeren amatőrként. Ma színpadi- vagy filmzenében, sanzon-előadóknál, világzenében találkozhatunk legtöbbször harmonikával. Ön hogyan látja a hangszer mai helyét a zenei világban?

Demeniv Mihály: A harmonika egy viszonylag fiatal hangszer, amely a 19. század elején alakult ki, hangját leginkább énekhanghoz lehetne hasonlítani, ugyanakkor úgy is tud szólni, mint egy egész zenekar. Felépítésének köszönhetően harmonikán tulajdonképpen bármilyen más hangszer hangját is lehet imitálni, és zenei stílusokban is eléggé széles a választási skála. Úgy látom, manapság a harmonika olyan fejlődési szinten van, amikor már nem az a kérdés, hogy mit lehet rajta játszani, hanem az előadás minőségére kerül a hangsúly. Sok értékes és minőségi harmonikazenét írnak, átiratokat készítenek harmonikára, és egyre népszerűbbé válik a hangszer mind az előadók, mind a zeneszerzők körében.

CsM: Kevesen tudják, hogy a Zeneakadémián fokozatosan bővült a tanulható hangszerek köre, a kezdeti zongoraoktatáshoz később társult például a hegedű, utána a fúvós hangszerek, még később a brácsa vagy fagott, és a közelmúltban a harmonika. Milyen darabokat említene, amelyeket mindenképp ajánlatos harmonikán meghallgatnunk? Gondolom, elsőként Astor Piazzolla műveit…

DM: Astor Piazzolla zenéje kétségtelenül fontos helyet tölt be a harmonikarepertoárban, és a Zeneakadémián is sok zenét játszunk tőle. Tanítok zeneiskolában és középfokon is, az egyetemi képzésben már főként a klasszikus komolyzenén van a hangsúly. A tanítás célja, hogy a növendék művésszé váljon, és ennek megfelelő darabokat is választunk. Az órákon leginkább a barokk, klasszikus, romantikus zenével szoktunk foglalkozni, amely elősegíti a zenei gondolkodás, zenei ízlés formálódását. Olyan szerzők műveire gondolok például, mint J. S. Bach, D. Scarlatti, J. Haydn, W. A. Mozart, N. Paganini, Liszt Ferenc, C. Franck, O. Messiaen, S. Rachmaninov, Sz. Prokofjev, I. Stravinsky. Műveiket főleg átiratok formájában tudjuk játszani, de sok eredeti harmonikazenét is játszunk olyan szerzőktől, mint Torbjörn Lundquist, Václav Trojan, Jindrich Feld, Felice Fugazza, Nikolaj Csajkin, Sofia Gubaidulina, Vladislav Zolotarjev, Anatolij Kusjakov, Vladimir Zubitsky, Viktor Vlasov, Viacheslav Semionov, magyar szerzők közül Olsvay Endre, Balogh Máté, Bánkövi Gyula. Számomra igen érdekes a kortárs zene is, amelyben a harmonika nagyon jól tud megnyilvánulni. Mostanában Bánkövi Gyula Floating darabjával foglalkoztam sokat, amely zeneileg eléggé karakteres, és rengeteg érdekes harmonikaeffektust tartalmaz.

CsM: Filmzenében is közreműködött, milyen felvételeket, formációkat említene még, amiben részt vett?

DM: A Bartók Béla konzervatórium őszi zenei táborának keretén belül már több alkalommal szerveztem harmonikafesztivált, ahol létrejött egy nagyobb harmonikazenekar is. A legutóbbi alkalommal több, mint negyven növendék játszott egyszerre zenekarban, ami nem Guinness rekord, de mondható Magyarország egyik legnagyobb harmonikazenekarának. A harmonika felépítésének és hangjának köszönhetően szerintem az összes hangszerrel jól szól, a feladat abból áll, hogy megtaláljuk a két hangszer között a közös zenei nyelvet, egyensúlyt és megfelelő hangformálást. A közismertebb talán a harmonika és ének, zongora, fafúvós, vonós hangszerek formációja, de játszottam már hárfával, tubával, illetve cimbalommal is. Nagy élmény volt számomra, amikor pár hónapja Mahler 6. szimfóniájának átiratát játszhattam a MÁV szimfonikus zenekarral. Ebben az átiratban a harmonika nem szóló hangszerként, hanem a szimfonikus zenekar részeként van jelen.

CsM: Mihály szülei is ezen a hangszeren játszanak, tanítanak. Kik voltak még, akik inspirálták, és kivel játszana szívesen a harmonika ma ismert előadói közül?

DM: Szüleimtől kaptam ihletet ahhoz, hogy elkezdjek harmonikázni. A fellépések már a zenetanulás legelső pillanatától kezdve természetessé váltak számomra, nyolcéves voltam, amikor első helyezést értem el nemzetközi versenyen. A verseny már akkor egyfajta ihletforrás volt, ahol értékes emberekkel is találkozhattam, tanulhattam tőlük. Lehetőségem nyílt együtt dolgozni többek között Placido Domingóval; egyik tanáromnak mondhatom Viacheslav Semionovot – aki a moszkvai Gnessin Zeneakadémia professzora, kulcsfontosságú egyéniség a harmonika művészetében; illetve az egyik gyerekkori példaképemmel, Richard Gallianóval is játszhattam együtt a Zeneakadémián, ami nagy élményt és fontos tapasztalatot jelentett számomra.

CsM: Milyen műsorral, előadói tervekkel készül a közeljövőben, akár online koncerten, vagy reményeink szerint már közönség előtt tartható előadásokon?  

DM: Ebben a pandémiás helyzetben nehéz beszélni konkrét időpontokról, de több koncert is tervezés alatt áll. Astor Piazzolla születésének centenáriumát ünnepeljük, így több ilyen jellegű koncertre készülünk. De a Kecskeméti Pedagógus Énekkar fennállásának 60. évfordulójára is készülnek jubileumi hangversennyel, ahol vendégművészként vagyok meghívott. Ezen kívül több szimfonikus zenekari, egyházi zenei, illetve külföldi koncert is szerepel a tervek között. Reméljük, hogy a járvány okozta kényszerhelyzet mielőbb megváltozik, és mihamarabb tudunk találkozni a közönséggel élőben, különböző rendezvényeken és koncerttermekben.