Csizmadia Máté pszichológus, agrárközgazdász és munkajogi szakokleveles tanácsadó, a Zöld pszichológia című blog szerzője. Előadásokkal, cikkekkel segíti a tájékozódást a klímavédelemmel, a környezettudatossággal és a digitalizáció mindennapjainkra gyakorolt hatásaival kapcsolatosan. – Viola Szandra interjúja.

Viola Szandra: Az élettéren és az élet alapfeltételein kívül mit jelent az ön számára a természet?

Csizmadia Máté: Hátországot, feltöltődést, misztikumot. Gyerekkorom óta járom a természetet. A covidjárvány első hulláma idején kellett először huzamosabb ideig nélkülöznöm. Rettentően éreztem a hiányát. Ma már pszichológiailag is bizonyított, hogy nagyon jó hatással van ránk a természetben eltöltött idő. Ez köszönhető annak is, hogy a közösségi médiával ellentétben elengedhetjük a figyelmünket. Nem zavarnak felugráló reklámok vagy kékbe ágyazott piros értesítések. Másrészt a természetben tudom igazán megélni az összekapcsolódást, az élet örök körforgását, ami szerintem fontos eszköz lehet az élet végességének feldolgozásában. Lenyűgözőnek találom, ahogy azokból az anyagokból épülünk fel újra, amiből az őseink is. Innen a misztikum érzése.

VSz: Mi a véleménye, a Covid–19 megjelenése felgyorsította a digitalizációt?

CsM: Fel. És erről már számok is tanúskodnak. Elég megnézni a kapcsolódó cégek forgalmát. Várhatóan ez a jövőben is folytatódni fog. Úgy vélem, komoly digitális infrastruktúra-fejlesztések fognak történni világszerte. Egyre többet fogunk vásárolni, dolgozni, élni a neten keresztül. Úgy tapasztaltam, hogy még a falvakban is komolyan felpörgött például a házhoz szállítás. Ez egy oldalról örvendetes. Javul a vidék hozzáférése az információáramláshoz, a jóléthez. Más oldalról pedig már falun is jellemzőbbé válik a fogyasztói társadalom. Saját tapasztalat, hogy több faluban már zöldséges sincs, és sokszor nem is nagyon lehet venni zöldséget-gyümölcsöt. Érdekes világ lesz, mikor az Amazon fogja drónon szállítani a zöldséget a nagymamának. A Covid ugyanakkor másra is rádöbbentette az embereket. Hogy milyen jelentősége van az emberi kapcsolatoknak és a közösségbe járásnak. Azt tapasztaltam, hogy sokan voltak, akik rájöttek, nem is annyira emberkerülők, mint gondolták magukról. Persze az ellenkezőjére is volt példa. Úgy gondolom, a trend a még több digitalizáció lesz. Hogy ez mennyire lesz káros vagy hasznos, nehéz megítélni. Kérdés, hogy a gép előtt, facebookozással vagy számítógépes játékkal töltött idő károsabb-e, vagy a terepmotorozás, turistáskodás?

VSz: A digitális eszközök napi használata révén mi az, ami leginkább megváltozik az emberben? Az olvasási, gondolkodási struktúrák, a figyelem természete vagy a lelkiállapotunk? 

CsM: A felsoroltak közül mindegyiket érintheti. Ezek már régóta kutatott kérdések, de még mindig sok az egymásnak ellentmondó kutatás. Nyilván ez attól is függ, hogy a digitalizáció melyik formájáról beszélünk. A túlzott közösségimédia-használatról kimutatták, hogy a társas összehasonlítás révén csökkenti a boldogságot, de van olyan kutatás is, hogy nincs összefüggés. Az tény, hogy a természetben eltöltött idő nyugtató hatással bír, hiszen engedi, hogy a figyelmünk a zöldben elkalandozzon. Ahogyan már utaltam rá, nem ugrálnak fel cikkek, programok, hirdetések. Az ember keresi az ingereket, de ha túl sok az inger, az ugyanúgy egyfajta deprivált állapothoz vezet, mintha túl kevés lenne. Nincs idő elmélyülni semmiben, romlik a figyelem, a koncentráció. Beáll az unalom. Csak a még nagyobb dózisú szenzáció mozdíthat ki. Ugyanez igaz lehet az olvasásra is. Nincs idő elmélyülni, az olvasottakon mélázni. Hallottam olyanról is, hogy könyvírásnál érdemes úgy tagolni a szöveget, hogy egy megálló alatt az olvasó végezni tudjon egy résszel. Előre készülni kell a kizökkenésekre. Még aggasztóbb, hogy van olyan kutatás is, amely szerint a digitalizáció hosszú távon az empátia csökkenésével is jár. Van benne ráció, hiszen a csökkenő figyelem és a folyamatos sürgetettség érzés valóban nem kedvez a segítőkészségnek. Ugyanakkor jó oldalai is lehetnek. Az összekapcsoltság, a tudásmegosztás olyan előnyök, amelyek hozzájárulnak az ember jólétéhez. A már emlegetett digitális infrastruktúra-fejlesztések drasztikusan átalakíthatják akár az egészségügyet és az oktatást is. Már most alakítják. Az alkalmazások pedig az egyre információgazdagabb világban akár a jobb döntéseket is segíthetik. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az emberi elme képtelen érzékelni, hogy az egyén cselekedetei miként járulnak hozzá például a klímaváltozáshoz. A digitális technológia akár a karbonlábnyomunk kordában tartásában is segíthet. Ennek a feltételei még hiányoznak, de úgy vélem, el fogunk menni ebbe az irányba.

VSz: Hogyan lehetséges úgy használni a digitális lehetőségeket, hogy azok a leginkább hasznunkra váljanak és legkevésbé a kárunkra? Milyen tanácsokat adna ezzel kapcsolatban?

CsM: Az első, ami nyilván az ember eszébe jut, a tudatosság. De ma már annyi mindenben kellene tudatosnak lennünk, hogy arra 24 óra is kevés. Környezettudatosság, pénzügyi tudatosság, vásárlói tudatosság, egészségtudatosság, felhasználói tudatosság, spirituális tudatosság stb. Tényleg rengeteg mindenben. Ez persze nem véletlen, hiszen erre van szükség ahhoz, hogy ne legyünk kiszolgáltatva az algoritmusoknak. Konkrét eszköz pedig azonkívül, hogy megvonjuk magunktól időnként, nem nagyon van. Társadalmi méretekben meg szerintem egyáltalán nincsenek ilyen eszközök. Ha valaki belátja, hogy a túlzott digitalizáció káros is lehet, az fog tenni lépéseket. A magam részéről igyekszem kihasználni az előnyeit. Például az összekapcsoltságot vagy az információhoz való jobb hozzáférést. Bizonyos időközönként pedig megvonom magamtól. Például mikor a természetbe megyek, olvasok vagy a barátaimmal találkozom. Azt vettem észre, hogy sokan használják arra az okostelefonjukat, hogy az üresjáratokat kitöltsék. Szóval az is működhet, ha az ember más formákat talál az üresjáratok kitöltésére, vagy ha nem tud lemondani az okostelefonról, akkor, mondjuk, hasznosabbra használja, mint a Facebook pörgetése. Egész sok plusz dolgot lehet így elvégezni. De ezzel is úgy vagyok, hogy nem szabad görcsösen. Az élethez az üresjáratok is hozzátartoznak.