Kovács katáng Ferenc írása Pusztay János …és mégis újra tündököl a templom, valamint Arvo Valton Pusztay János fordításában megjelent, Cseresznyeág című kötetéről

Nos, már e könyvismertető címében a Cseresznyeág című kisregény¹ visszaemlékezőjét idéztük. A festőművészt, aki egész pályafutása alatt cseresznyeágat festett, és aki kisregénnyé duzzadt önvallomásszerű monológjában a művészet eszenciájáról, művészete tökéletesítéséről szólt.

A tanítással, a tanulással kapcsolatos sommás kijelentés – tanulni lehetséges, de tanítani nem – ellentmondani látszik saját tapasztalatainknak és olvasmányainknak, hiszen számtalan irodalmi mű, visszaemlékezés, tanulmány bizonyítja az ellenkezőjét, szól egy-egy kiváló pedagógus, mester életművéről, hálás nebulók, tanítványok visszaemlékezéseiről. S olyan iskolákról, intézményekről, melyek számtalan generáción át nevelték a kiválóságokat. Hong mesternek más tapasztalatai lehettek…

Rögeszmésen a cseresznyeág minél tökéletesebb megfestése érdekelte. Nem a téma fotorealisztikus ábrázolása, és semmiképpen nem az őt „látszólag” követő unokája ágvariációi. Unokája gondolata, hogy „neki teljesen mást kell tennie, mint amit én tettem, furcsa útkeresésre vitte őt, eltávolította a természettől, és természetellenessé tette az ő festette cseresznyeágakat. …Ő néha mintha darabokra törné azt az ágat, különös körökké és négyzetekké, az ág kerekdedségét szögletessé változtatja vagy a mintaként szolgáló ág ágbogait kozmikus alakzatokká alakítja. Képei alá odaírja például Cseresznyeág, 41. alkotás, de a képen egyáltalán nincs cseresznyeág, hanem csak színes krikszkrakszok.”

Hong mestert nem különcsége, összeférhetetlensége távolítja el a művészeti életből, inkább a tökéletességre való törekvése s az a vágy, hogy amit hivatásul választott, azt maradéktalanul végre is hajthassa. Milyen más irány ez, mint amit manapság magunk körül tapasztalunk! Nem az érvényesülésre, az előrejutásra készíti föl magát, hanem a bölcsektől olvasottakra: „a filozófiát hatvanévesen kezded megérteni, a vallást nyolcvanévesen, de a művészetet csak százhúszévesen.”

Örök kételyek között él, különféle technikákkal kísérletezik, egyre jobbnak látja alkotásait, de sosem elég jónak. Ezért nem adja el képeit sem értőknek, sem laikusoknak. Zsűrizésre sem küldi be munkáit, s ha barátja sem teszi ezt meg egyszer, akkor talán sosem kerül fel egy kiállítás falára (leszámítva azt a három hetet, amikor a császár parancsára, tehát nem a szakma jóvoltából, inkább annak megkerülésével teszik 40 képét közszemlére).

Hosszú művészi pályafutása alatt sem ismeri fel, hogy „nagyszerű volna megszervezni a cseresznyeágfestők világtalálkozóját, hogy ott munkáinkat és eredményeinket összevethessük.”

Magányosan telnek évei, s bizony magára nézve találónak érzi ezt a cinikus summázatot: „…ha húszévesen nem érvényesülsz, akkor már nem is fogsz, ha harmincévesen nincs eszed, már nem is lesz, ha negyvenévesen nincs pénzed, akkor nem is lesz, ha ötvenévesen nincs nőd, akkor nélküle maradsz, ha hatvanévesen nem vagy híres, már nem is lész. Egyszer művészek bolondos beszélgetésében valaki hozzátette: ha hetvenévesen még nem haltál meg, akkor már nem is fogsz.”

Úgy véli, hogy a legtökéletesebb az lenne, ha maga írna kritikát a saját műveiről. „Ki tudná mélyebben, minden idegsejtjével jobban ismerni az alkotó művét, mint ő maga? Hiszen nem véletlenül alkotja meg műveit. […] bármely művészeti alkotás legjobb elemzője és kritikusa maga a művész még akkor is, ha beleszeretett alkotásába, és az részben el is vakította.”

Pusztay János kiváló érzékkel választotta ezt a kötetet fordítása tárgyául. Egyrészt egy Észtországban már sikeres szerzőt mutat be magyar olvasóinak, másrészt Hong mester tűnődéseiben „Békéljünk meg azzal a csodával, hogy mi valóban működünk, bár ennek a működésnek a mechanizmusáról és kémiájáról nem sokat tudunk… Állítólag minden ember egyedi a maga létezésével, hát még a művész vagy művészettörténész. A tudományt is a saját tapasztalatokból és gondolati felvillanásokból kiindulva teremtik meg, de sokat tanulva más feltételezőktől és bizonytalan téblábolóktól is, sok mindent átvéve és fejlesztve.” is felbukkan néhány olyan gondolat, ami frappáns válasz lehet a manapság egyre agresszívabbá váló, a „szent” művészeteket (is) érintő AI fenyegetésére. A közelmúltban jelent meg Végh Attila tárcája, amiben Hong mester gondolatait erősíti (s egyben Pusztay János jó regényválasztását, éleslátását is igazolja): „…az AI működésében semmi nyoma nincs a kiszámíthatatlannak, a véletlennek, az ötletszerűnek, az intuitívnek, a szabadságnak. Előre programozott eltérés a megszokottól: fából vaskarika. Olyan, mint a vallásos filozófia. Úgy vagyok a művészeti AI-vel, ahogy Kierkegaard volt Hegellel: lehet, hogy érdekes dolog, amit csinált, az önbeszélő rendszer, amit kiépített, de engem teljesen hidegen hagy. Az AI-művészet olyan rendszer, amely akkor is beszél, ha nem jut eszébe semmi. (Belátom: »művészete« ebben hasonlít sok mai művészéhez.) Ilyen rendszert az ember akkor talál ki, ha már önmagáról se jut eszébe semmi. Az igazi műveket emberek csinálják. És az embert az ember érdekli.”

Hong mester így búcsúzik az olvasóktól: „Egész életemben otthonülő voltam és képeimet magam mellett tartottam, de a búcsú pillanatában megengedem, hogy bebarangolják a világot.” S e könyvismertetőben az ő monológjára reflektáló író (jelen esetben én) pedig csak áll a Tóth Árpád sétányra néző ablakában, és szuggerálja a japán cseresznyefákat: virágozzatok már, tavasz hírnökei! S még egy utolsó gondolatsorral felidézi magában Hong mestert: „Akárhol is legyen a jövőben hamvvedrem, kérem utódaimat vagy lehetséges tisztelőimet, a közelében ültessenek egy cseresznyefát, hogy ágai az urnám fölött lengedezzenek, és a jó szellemek vándorlásuk közben annak lombkoronájában megpihenhessenek, hogy ünnepeljék fehér virágai a tavasz tisztaságát, az érett bogyók a nyár gazdagságát, a lombtalan ősz pedig velem együtt lélegezze a halált.”

***

Pusztay János ugyancsak 2023-ban megjelent másik kötete – … és mégis és újra tündököl a templom²– nem fordítás, hanem saját alkotása. Kötetindító soraiban (Lectori salutem! = üdvözlet az olvasónak!)sejteti a szerző, hogy nem hátrány, ha alapos bibliai ismeretekkel bírunk: „Ez az oratórium-jellegű mű főként Ezsdrás és Nehémiás könyvén alapul, Mózes könyveinek, Dániel és Jeremiás könyvének figyelembevételével. A szöveg forrása a Biblia. Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése. Magyarázó jegyzetekkel. (Kiadja a Magyar Bibliatársulat megbízásából a magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója. Budapest, 1996). A szöveg sok esetben szinte szó szerinti átvétel, bár többnyire ritmikai, verstani okokból kisebb-nagyobb változtatásokat eszközöltem rajta. Az elbeszélés aktualitását az adja, hogy a jeruzsálemi templom újjáépítése körüli események és az utóbbi esztendők hazai eseményei között sok a párhuzam. Így hát üzenet a mának és a jövőnek. Soli Deo gloria! Badacsonytomaj, 2022. november 30.”

Az …és mégis és újra tündököl a templom tíz tételes mű: 1. Alleluja, 2. Jeremiás jóslata, 3. Nebukadneccár, 4. Mózes törvényei, 5. Círus perzsa király, 6. Az első csoport megérkezése, 7. A templom építése és befejezése, 8. Ezsdrás Jeruzsálemben, 9. Nehémiás története, 10. Alleluja.

Mint az egy dráma olvasásánál is elengedhetetlen – ismerkedem a „szereplőkkel”, s a szöveg „stílusával”. Sokat segít a történetben való eligazodáshoz a Narrátor és a Kórus.

Az első, Alleluja tétel – Pusztayval szólva – üzenet a mának? Nem. Inkább a jövőnek az.

„Terítsd ránk, Urunk, irgalmad köpenyét, / kegyelmednek égi sátrát húzd fölénk! […] ha te velünk, ki ellenünk?!”

Jeremiás jóslata a 2. tétel címe. Jeremiás az Úr üzenetét vitte Jeruzsálembe: „… intésemre nem hallgattatok, / szóltam s nem válaszoltatok. / Elvetlek benneteket is színem elől. […] az Úr általam üzeni, / lesz bár az egész ország sivár, / s bár a megbocsátással kivár, / de véget soha nem vet neki.’

A 3. tétel: Nebukadneccár. Babilon királya rendeletére: „Minden parancsnok fogságba vetve, / várépítő és mesterember, / csak az ország nincstelen népe / maradt magnak Jeruzsálemben.” Nebukadneccár helytartóként Cidkijját ültette a trónra, aki hamarosan fellázadt Babilon ellen. Nebukadneccár megbüntette a lázadót, „Babilon bosszút áll Jeruzsálemen. / Az Úr házát testőrök felgyújtották, / felgyújtottak minden palotát, / fölperzselték Jeruzsálem összes házát, / tövig rombolták a város minden falát. […] Elvitték az Úr házának kincseit, / el a palota aranytárgyait, / melyeket még Salamon, Izráel királya / készíttetett az Úr temploma számára.”

A Mózes törvényei című 4. tétel rövid összefoglalója Jeremiás próféta szavaival: „Azt mondja az Úr általam: / ha eltelik a hetven év Babilonban, / akkor gondom lesz rátok, / megszűnik rajtatok az átok, […]Nem szolgálsz többé idegennek, / hanem szolgálsz a te Istenednek, / és szolgáltok Dávidnak, / kit adok nektek királyotoknak.”

A Círus perzsa király című 5. tételben: „Círus szól hozzátok, a perzsa király: / Hirdesse minden szó és minden írás / egész birodalmamban, / szerte a nagyvilágban, / hogy minden országát a földnek / nekem adta az Úr, a menny Istene. / Ő bízott meg azzal engem, / hogy templomát felépíttessem / az Úr szent helységében, / a Júdában levő Jeruzsálemben.”

A 6. és 7. tétel Az első csoport megérkezése, valamint A templom építése és befejezése. A babiloni fogságból szabadult és hazatelepedett zsidók – a perzsa király engedélyével – kezdték újjáépíteni Jeruzsálemet és a templomot (úgy, ahogy azt korábban Ezsaiás próféta megjósolta). Az Isten háza körüli munkálatok sok akadályba ütköztek. Végül sem mérete, sem pompája nem ért fel a korábbi, Salamon által épített első temploméhoz. Felszentelésekor „Hét napon át örvendezve megülték / a kovásztalan kenyerek ünnepét, / mert az Úr őket megörvendeztette”.

Ezsdrás Jeruzsálemben a 8. tétel. A perzsa uralom alatt Ezsdrás, a Babilóniában élő zsidóság köréből származó pap parancsba kapta a királytól, hogy induljon el Jeruzsálembe, s az Isten törvényei szerint teremtsen rendet Judeában. Közel ötezer zsidó követte. Ezsdrás megbizonyosodott arról, hogy: „az ország népeitől és utálatos szokásaiktól sem a népek, / sem a papok és a léviták el nem különültek, / mert ezeknek a leányai közül vettek / maguknak és fiaiknak feleséget, / egybeolvad / az ország népeivel a szent mag, / s a vezető emberek és elöljáróik jártak élen / ebben a hűtlenségben.” Összehívatta hát mind a hazatelepedett zsidó férfiakat, hogy ítélkezzenek felettük. „Felbontottak száztíz házasságot, / ami a nép létszámához képest nem sok, / de Izráél tudta, örök igazság: / az egész tésztát megkeleszti egy kicsiny kovász.”

A 9. tétel Nehémiás története. A perzsa király pohárnoka, Nehémiás rossz hírt kapott Júdeából: „… akik a fogság után megmaradtak / nagy bajban és gyalázatban / élnek abban a tartományban, / csupa rés Jeruzsálem várfala, / tűzben égett el minden kapuja.” Sírt és gyászolt, így fohászkodott Istenéhez: „Nagy gonoszságot követtünk el ellened, / mert nem tartottuk meg a törvényeket, / a parancsolatokat / meg a Mózesnek adott rendelkezéseket. / Emlékezz vissza ígéretedre, / amelyet kijelentettél a te szolgádnak, Mózesnek: / ha ti hűtlenek lesztek, / szétszélesztelek a népek közé bennetek”. Nehémiás a perzsa király elé járult: „ha méltónak tartod rá a te szolgádat, / akkor küldj el engem Júdába, / hol őseim sírja van, abba a városba, / hogy azt újjáépítsem, / falait, templomát helyreállítsam.” Júdeában szorgos kezek segítségével munkához láttak, de ezt a Júdeával határos népek ellenségesen fogadták. Az építők egyik kezükben fegyverrel, másikban vakolólapáttal folytatták a munkát, és 52 nap alatt felépültek a falak.

A 10. tétel, mint ahogy az első is, Alleluja, az Úr dicsérete. „Ahogy kő kőre rakódik, / ahogy a fal magasodik, / úgy emeljük fel szívünk, / hogy Urunkhoz közelítsünk.”

Nem állítom, hogy első olvasásra az oratórium minden sora érthető, de TÜRELEM! Nem szégyen, mint ahogy magam is tettem, visszalapozni, vagy a Pusztay által említett/javallott részeknek utánanézni a Bibliában. Jó alkalom elcsendesedésre, elmélyülésre a húsvéti szent három nap előtti időszakra. De bármikorra is ajánlom ezt a kötetet azoknak, aki szellemi kalandokra sem restek. Akik drága idejüket nem képernyőpörgetésre, hollywoodi szuperprodukciókra és hiábavaló fecsegésekre pazarolják.

^1. Arvo Valton: Cseresznyeág, Nap Kiadó, 2023; észtből fordította Pusztay János (Arvo Valton 2023. december 14-én töltötte be nyolcvannyolcadik életévét. A kortárs észt irodalom egyik legtermékenyebb és legnagyobb hatású prózaírója.)

^2.Pusztay János: …és mégis és újra tündököl a templom; VárUcca Műhely, Veszprém, 2023