Nagy Koppány Zsolt írása David McWilliams Money – A pénz története című könyvéről

Gyalázatos és kárhozatos hübriszem bökdösése folytán az volt a tervem, hogy valami jó kis gunyoros és (ön)ironikus szöveget rittyentek ide David McWilliams Money – A pénz története című könyve kapcsán; valami olyasmit, hogy az írók és a művészek mind balfékek pénzügyileg, és íme, itt van akkor nekik egy kézikönyv, amiből a hülye is megérti, mit hogy kell csinálni, hogy gazdagok legyünk (erre engedett következtetni legalábbis a könyv ajánlója és beharangozója – hogy ebből még a magunkfajta is megért mindent), és gondoltam, jól kiironizálom magam magunkon… magamon persze csak finoman, elvégre nekem komoly és jelentős pénzügyi ismereteim vannak, no meg persze befektetéseim: egyszer már előfordult ugyanis, hogy a befektetett pénzeim kifektetése után annyi hasznot realizáltam – ach, be kellemesen borzongat és keneget gazdaghájjal ez a szó, miközben kimondom… rendesen közgazdásznak érzem magam –, szóval olyan jövedelmet, hasznot (értik, érzik, micsoda szavak ezek?! hidegrázós, komolyan mondom, a jó értelemben!) re-a-li-zál-tam!!!, amiből egyenesen egy egész gíroszt tudtam venni (!!!), de nem ám olyat, mint az átlagember csóró pénzügyi analfabéták szoktak, de nem ám: hanem gíroszt… dobpergés és tádám: mindenmehettel! Biza, pupkókáim, realizáljatok ti is hasznot, aztán szívjátok szörcsögve utánam a finom mindenmehetet, nyehehe meg hahaha, persze, csak ha realizáltok hozamot. 

Hát kérem, ezzel a pénzügyitudás-felvértezettséggel meg egy önfeledt és gőgös evoét a fénybe kiáltva huppantam le kényelmes olvasószékembe (amit szintén az okos befektetéseimből vettem – álmomban: valójában a földön olvasok, alvás közben fészkelődő indián pozícióban, de hát előfordul az ilyesmi, ha valaki nem fél kockáztatni a megtakarításait, és mindenféle rövid lejáratú, ámde annál nagyobb kockázatú vacakba fekteti törékeny tőkéjét: egyszer hopp a pihepuha ágyon, máskor, vagyis tkp. mindig meg kopp a kemény földön), hogy akkor hallám, mit nem tudok még ezekről a dógokról én, aki ugye mindeneket tudok, szemben az írókollégák 99,99 százalékával. 

Ment is jól az elején, lenézően mosolyogtam, mikor arról olvastam, az ősember mit mire cserekereskedett, hát ilyet én is csináltam, kacagtam mosolyogva és nevetve, aztán meg az érmék feltalálásánál is csak gúnyosan röhögtem, hogy nocsak, nehogymá a végén ne tanítson nekem, mindentudónak semmit ez a kis könyv a pénzről, hiszen nekem is van csomó érmém (jobbára csak az: jellemzően pénzcsörgéssel fizetek az ételek illatárté, mint egy született naszredinhodzsa), és rendkívüli módon élveztem a szellemes, metszően okos és pontos mondatokat, mert meg kell adni, kegyeskedtem elismerni, ecce’ tud írni ez a pasas, le a kalappal… aztán egyszer csak elolvastam azt a szót, hogy kamatláb, és először szédülni kezdtem, aztán hányingerem támadt, majd elsötétült a világ, és onnan kezdve, bevallom, nemigen tudtam, miről van szó. (És már a stílust sem élveztem annyira, mert ugye pénzügyi dolgokról volt szó, amit nem értettem, és én az értve élvzeni, élvezve érteni eszem híve vagyok, meg is látszik ez rajtam, miközben befektetek).

A szerkesztőasszonyomnak azt füllentettem, hogy egészen a rhöneszánszig értettem a dolgokat, de valójában itt most be kell vallanom, hogy az első kamatlábnál úgy elvesztettem a fonalat és a magam nagyszerűségébe vetett amúgy is törékeny, pénzügyileg kicsikét sem megtámogatott hitemet, hogy csoda, hogy még élek s kitartást tudok. Azért végigolvastam, persze, igaz, már csal olyan financiális (vagy ahogy Übü papa mondotta: pfinánciális) analfabéta módra: főleg a jó kis szaftos sztorikra koncentráltam, mert bizony a világ pénzügyi előmozdítói, mint ahogy ebből a tényleg remek könyvből kiderül, kicsikét sem voltak makulátlan jellemek, és egészen, amíg a tőzsdéhez meg hitelkamatszámoláshoz el nem érkezett a sztori, nagyon élveztem a kalandregénynek is beillő paragrafu… bekezdéseket. Mert meg kell adni, tényleg tud írni David McWilliams. Egy szépíró lakik benne, csak az különbözteti meg mondjuk tőlem, hogy neki nemcsak pénze van, hanem pénzügyi ismeretei. Hogy melyik volt előbb, azt én is szeretném tudni, de sajnos még a középkor előtt elvesztettem a fonalat, mint mondtam volt. 

Szóval így jártam: rögtön az elején a saját borzasztó pfinánctudásom csalfa látszatának bedőlve felszálltam egy magas kamatlábú lóra, amelyik rögtön az első kanyarban, valahol ott, ahol búzát cseréltek, teszem azt, körtére tízezer évvel ezelőtt a népek, szóval ott levetett magáról ez a magas ló, és onnan kezdve ami pénzügyül volt írva, azt nem értettem: mégis, milyen remek könyvnek kell lennie, ha végig tudtam olvasni, és gyönyörűségemet leltem benne. Mindenesetre gondosan elrakom a gyermekeimnek, hátha ők már ügyesebben forgolódnak ebben a világban, és meg is értik mindazt, amit én megtévesztésből random aláhúztam, mintha egy komoly öltönyös pénzember volnék. 

Kedves írókollégák, azt mondom én, nézzetek utána földön és égen egynémely pénzügyi machinatio megnevezésének, aztán olvassátok el ezt az igazán remek könyvet: meggazdagodni lehet, hogy nem fogtok tőle és belőle, de remek szórakozásban lesz részetek, mindörökké ám… evolúciós gazdaság, mentális aritmetika és monetáris gondolkodás. No meg gírosz mindenmehettel. 

(Multiverzum Kiadó, 2025. Fordította: Békési József)