Találkozások III. – Ady Endre
Ady Endre költészetével először az iskolában találkoztam, páratlan könnyedséggel vált szerethetővé. Első vele kapcsolatos élményem az Úr érkezése című verse volt. Olyan mélyen megérintett, ahogy a költő benne megfogalmazza Isten szeretetét, hogy biztos voltam benne, egy életre megjegyzem. Később a hazafias, majd a szerelmes lírája felé fordultam. A könyvtárból kikölcsönöztem az Ady összes művét tartalmazó könyvet, s ízlelgettem az írásokat, amikor csak tehettem. Életrajzával csak később kezdtem el foglalkozni – akkor már teljesen a versei hatása alá kerültem, s nagyon meglepett, hogy egy ilyen tehetség nem gyermekkorától kezdve készült a költővé válásra. Arra gondoltam, s gondolok néha ma is, ha élne, ő is határon túli szerző volna, ugyanúgy küzdene a kisebbségi léttel, mint bármelyikünk, aki nem az anyaország jelenlegi területén született. Talán őt is románnak neveznék, ha szemtől szemben nem is, de a háta mögött biztosan…
Idén minden róla szól, hihetetlen mennyiségű rendezvényen emlékeznek a száz esztendeje elhunyt költőre. A temetéséről készült videót több ezren tekintették meg az interneten, rendezvénysorozatok indultak Kárpát-medence szerte Ady emlékére.
Nekem is volt lehetőségem egy Ady Endréről szóló irodalomórát tartani általános iskolások részére, melyen több mint száz gyermek vett részt. Tizenegy éve járom az iskolákat a legeldugottabb falvaktól a fővárosig, de azt hiszem, ez az óra volt számomra az egyik legmeghatározóbb. Meghatottságom, a kellemes érzések azonban fájdalommal párosultak. – Amikor felolvastam a Góg és Magóg fia vagyok én című verset, kiderült, hogy a fiatalok Vereckéről semmit nem tudnak, még azt sem, hogy melyik országban van. Elszomorodva folytattam az órát, és valami masszív elmondani akarás vett rajtam erőt. Mert mi van akkor, ha ez a több mint száz fiatal nemcsak először, de utoljára hall Vereckéről, a honfoglalásról? Akkor, ott, ez az én feladatom és az én felelősségem lett, hogy megismerjék Ady hazaszeretetét, megértsék, mit is jelentett a haza a költő életében, hogy a lángoló és a beteljesült szerelmet milyen mesteri finomsággal lehet kifejezni, hogy az Istenbe vetett hit nem ciki, hanem csodálatos dolog. Biztosan nem fognak mindannyian emlékezni azokra a dolgokra, amikről beszéltem, de ha csupán egyetlen gyermeknek jelentett valamit az Ady költészetével való ismerkedés, akkor már megérte.
Lőrincz P. Gabriella