A média általában nagyon negatív képet fest a futballszurkolókról és a szurkolói csoportokról, ezért sok átlagember úgy gondol rájuk, mint kiabáló, verekedő, stadionokban törő-zúzó huligánokra. A „Szurkolók az állatkínzás ellen” néven létrejött szurkolói kezdeményezés azonban alaposan rácáfol ezekre az előítéletekre. Kapin Richárddal, az állatvédő szervezet egyik vezetőjével beszélgettünk. – Kovács Dániel Gábor interjúja.

Kovács Dániel Gábor: Hogyan sikerült nektek ezt a figyelemreméltó, a negatív sztereotípiákra rácáfoló közösséget összehoznotok és hosszú évek óta aktívan működtetnetek?

Kapin Richárd: A szurkoló nem bűnöző! A kilencvenes években a média azt sugallta, hogy a szurkolók egy csürhe banda. Ezt a terhet és sztereotípiát sokáig cipelték magukkal a lelátón élők, pedig ez már a múlt: az elmúlt években a lelátói agresszió kilencven százalékban visszaszorult. A csapatok szurkolói táborai közötti utálat és rivalizálás megmaradt, de egyre több olyan közös ügy van – mint például az állatok iránti tisztelet és szeretet –, amely ezt a gyűlölködést felülírja. Ezt bizonyítja a rengeteg segítség is, amit a szurkolói közösségek adnak: az árvíz idején homokzsákokat pakoltak, a covidos időszakban a civil lakosságnak, időseknek, rászoruló embereknek segítettek, kórházaknak, intézményeknek, közösségeknek gyűjtöttek adományokat. Minden évben karácsonykor hajléktalanoknak, csecsemő- és anyaotthonoknak, gyerekeknek segítenek. Most, az ukrajnai háború idején pedig a kárpátaljai magyarok számára kezdtek gyűjtésbe. Minden szurkolói megmozdulás óriási erőket mozgat meg, hiszen ez a közösség annak ellenére, hogy egymással rivalizáló csoportokból áll, mégis nagyon erős és összetartó.

KDG: Mikor jött el az a pont, amikor megérett bennetek az elhatározás, hogy valamit tenni kell Magyarországon az állatok védelmében? 

KR: Ez négy éve történt, amikor megismertük a megkínzott Fülöp kutyát. Kölyökkorában madzagot és más zsinórokat kötöttek a nyakába, és egy vashordóhoz kötötték. Ahogy Fülöp nőtt, a madzag belenőtt a nyakába, ezzel elvágva minden fontos nyaki izmot. Beödémásodott a feje, csontsovány volt, amikor megmentették a helyi állatvédők. Ez az eset akkora felháborodást keltett, hogy precedens ügy lett belőle: talán első ízben szabott ki a bíróság ténylegesen letöltendő börtönbüntetést állatkínzókra. Fülöp ügyében az összes tárgyaláson ott voltunk, erős és nagy létszámú mozgalmunkkal demonstráltunk és nyomást gyakoroltunk. Minden létező eszközzel megpróbáltuk felhívni a bíróság és a média figyelmét arra, hogy „elég volt“, börtönbüntetést követelünk az állatkínzókra. Ekkor vált a munkánk széles körben ismertté, és jelentős nyomás érkezett a civilek oldaláról, hogy maradjon meg a mozgalmunk. Így nem volt más választásunk: szervezetté alakultunk, és azóta is az állatok védelméért dolgozunk. 

KDG: Mik a legfőbb eredményeitek?

KR: Azok a mentett állatok, akik a nyomorból, a kínzóik markából kimentve ma már boldog családi életet élhetnek. 

KDG: Volt-e szerepetek abban, hogy az állatvédelmi törvényt szigorították tavaly novemberben? Elégedettek vagytok vele, vagy további szigorításokat tartanátok szükségesnek?

KR: Az állatvédelmi törvény 2022-ben érvénybe lépett törvénymódosításában a viadalokra vonatkozó paragrafusok a mi kezdeményezésünknek is köszönhetőek. Mindenképpen fogunk még javaslatot tenni szigorításra és pontosításra, hiszen alakulásunk óta egyik legfőbb célunk az illegális állatviadalok teljes felszámolása, illetve hogy azok szervezői és nézői is bíróság elé álljanak.

KDG: Hogyan látjátok, történt-e javulás a megalakulásotok óta?

 KR: Sajnos nem történtek nagy változások. Bár a törvények szigorodtak, de a hatóságok érdektelensége, állatvédelmi ügyekben való tájékozatlansága vagy a hivatalok személyi kapacitásának hiánya megnehezíti, hogy az állatvédelmi ügyeket pozitívan zárhassuk le. A törvény- és szabálysértőket egyáltalán nem vonják felelősségre, vagy csak ejnye-bejnyét kapnak büntetésnek. A bírósági ítéletek mértékével még mindig elégedetlenek vagyunk.

KDG: Milyen állapotok uralkodnak jelenleg az országban az állatvédelem terén, illetve az Európai Unió tagországain belül Magyarország hol foglal helyet? 

KR: A menhelyek állami támogatottsága minimális, de vannak olyanok is, akik egyáltalán nem kapnak semmilyen önkormányzati vagy állami támogatást. Ők kizárólag a lakosság jóindulatára és állatszeretetére tudnak hagyatkozni. Európai viszonylatban az állatvédelem minőségét tekintve mindenképp a középes szint alatt foglalunk helyet. Bizonyos magyarországi régiókban pedig ennél is sokkal rosszabb a helyzet. Nagyon szeretnénk majd a későbbiekben egy európai szintű állatmenhelyet és rehabilitációs központot létrehozni és működtetni, nagy álmunk, hogy ez megvalósuljon.

KDG: A rendőrséggel milyen a kapcsolatotok, hogyan kezelnek benneteket, amikor megjelentek egy olyan helyszínen, ahol nyilvánvalóan állatkínzás történik?

KR: A rendőrséggel való kapcsolatunk az utóbbi időszakban már kiválónak mondható. Kölcsönös az együttműködés: ha hívnak minket, szükség esetén azonnal megyünk, de fordítva is igaz. Ugyanakkor annak nem örülnek, ha spontán megjelenünk egy állatkínzó ingatlana előtt. Ha csak pár ember száll ki a buszunkból, akkor is feltűnést keltünk. Hazánk legradikálisabb állatvédői közé tartozunk, ami egyrészt abban mutatkozik meg, hogy olyan helyekre is bemegyünk, ahová más állatvédők vagy civilek nem mernek. Másrészt, ha rendkívül rossz állapotú állatot találunk a helyszínen, akkor mi nem megyünk el onnan úgy, hogy az állat állapotában vagy tartási körülményeiben ne érjünk el pozitív változást, vagy ne találjunk végleges megoldást a kimentésére – legyen ez hivatalos segítséggel vagy anélkül.

KDG: Gyakran megjelentek olyan bírósági tárgyalásokon is, ahol állatkínzó ellen folyik eljárás.

KR: Igen, de ezen alkalmakkor a megjelenésünk és a demonstrációnk mindig hivatalosan bejelentett és engedélyezett. Jelenlétünknek általában senki nem örül, legfőképp az állatkínzó és hozzátartozói nem, akik szívesen elkerülnék a nyilvánosságot, de mi pont az ellenkezőjét adjuk. Frusztráltak és idegesek, érzik az általunk történő lelki ráhatást, a nyomást.

KDG: Ha valaki állatkínzást tapasztal a környezetében, mit tanácsoltok neki, hova forduljon, mit tegyen?

KR: Ha állatkínzást vagy rossz tartást tapasztalnak, elsősorban az elsőfokú állatvédelmi hatósághoz, a jegyzőhöz kell fordulni a bejelentéssel (részletes leírással és bizonyítékokat csatolva, pl. fotó/videó), de ha bántalmazásnak szemtanúi, és az állat élete veszélyben van, akkor hívják azonnal a rendőrséget. Ezzel egyidőben jelezzék a legközelebbi állatvédő szervezetnek is, akik a lehetőségeikhez mérten remélhetőleg segítséget tudnak nyújtani. De mi is fogadunk minden bejelentést, és amiben tudunk, segítünk.

KDG: Hogyan tudják az emberek segíteni a munkátokat?

KR: Elfogadunk tárgyi adományokat (táp, konzerv, felszerelés, szállítóbox, kennel, gyógyszerek stb.) vagy anyagi segítséget (működési költségre, állatorvosi költségek kifizetéséhez).

A webáruházunkban történő vásárlásokkal és a támogatói termékeink rendezvényen történő megvásárlásaival is támogatják munkánkat, mentéseinket és mentett állataink költségeit. Elérhetőségeink: web: www.szurkolokazallatokert.hu Facebook: Szurkolók az Állatokért Alapítványe-mail: info@szurkolokazallatokert.hu