Jóba Katalinnal, a Budakeszi Vadaspark állatgondozójával és -trénerével az állatok látványetetéséről, az éjszakai túrákról és a felelős állattartásról beszélgettünk. – Mirtse Zsuzsa interjúja.

Mirtse Zsuzsa: A Vadaspark állattrénereként egyik specifikumod a látványetetés. Mesélj erről, kérlek! Milyen állatok alkalmasak erre?

Jóba Katalin: Látványetetésre gyakorlatilag majdnem minden állat alkalmas. A látványetetés, állatbemutató (legyen a bemutatott állat akár tarantula, fóka vagy mosómedve) arra szolgál, hogy amennyire lehet, testközelbe hozzuk az adott állatot, és minél érdekesebben meséljünk róla. Remek alkalom arra is, hogy az állat- és a természetvédelem fontosságát megjelenítsük, rámutatva, hogy ezen a bolygón (is) minden mindennel összefügg. Ehhez a tréning nagyon fontos, hiszen az adott állatnak a kézbe vételt viselnie kell, és elengedhetetlen, hogy az adott időpontban odahívható legyen, ahol a bemutatása történik. Fontos, hogy az állat örömmel vegyen részt a bemutatóján.

A Vadasparkban, a mi körletünkben, jelenleg mindennap 10 órakor van mosómedve-látványetetés, 13 órakor sakál-látványetetés. Imádom látni, hogy a látogatókat szórakoztatja, és egyben „aha”-élményt is ad, ahogy a mosómedvék a kis mancsaikkal keresik a jutalomfalatokat a játékaikban, közben könnyedén hozzá tudom mondani, hogy ezt a mozdulatukat értették félre, mikor vízben is keresgélnek – így lett a német „waschbär” szóból a mosómedve szavunk. Vagy amikor látják, milyen ügyesen tud ülni vagy forogni az aranysakálunk, és így könnyen be tudom mutatni, hogyan lehet megkülönböztetni a vörös rókától. Nagyon jóleső visszajelzés volt, amikor egy látogató azt mondta, hogy a látványetetésem miatt jött vissza, mert annyira tetszett nekik. És egyszer egy kislány autogramot kért utána tőlem.

MZs: Éjszakai túrákat is vezetsz – az állatok jelentős része éjszaka aktív, egészen más neszekkel, hangokkal találkozhatnak a látogatók. Mesélnél a tapasztalataidról? Kik jelentkeznek rá, s mit kapnak a Vadasparktól azok, akik éjszakai túravezetésen vesznek részt?

JK: Az éjszakai szakvezetések pár évvel a Vadasparkba kerülésem előtt indultak el, immár 11. éve én koordinálom és vezetem. Ez minden évben ősszel (általában szeptember második fele és október eleje) és tavasszal (március második fele és április eleje) 4-4 péntek estét foglal magába. 2021 óta kezdtem el tartani június 23. környékén az Alkonyati Szent Iván-éji szakvezetést is (tavaly a séta végén még egy szentjánosbogarat is sikerült látnunk). Általában családok, baráti társaságok szoktak jönni, akadt, akinek születésnapi meglepetés volt a szakvezetés. A késői időpont, valamint a folyamatos séta miatt azt szoktuk mondani, hogy inkább 7 éves kor felett várjuk a gyerekeket. Az iskolás csoportokat külön egyeztetett estéken fogadom.

Ez a szakvezetés este, a Vadaspark zárása után indul, két-két és fél órás séta velem az egyre alkonyuló Parkban. Nagyon izgalmas szokott lenni – azért is, mert ilyenkor csak mi vagyunk bent, ráadásul az erdő közepén, de azért is, mert ilyenkor meg lehet lesni, hol alszanak az állatok, alszanak-e, és egy idő után már csak az elemlámpa fényénél lehet őket megtalálni. Mára már két témában szervezhetem a szakvezetéseket – egymást követő péntekeken. A Nagyvadak éjszakája tematikájú séta során a Nagyvad-körlet állatairól mesélek, őzről, muflonról, vaddisznóról, dám- és gímszarvasról, de belesünk (rácson át) a medvéhez és a farkasokhoz is. Pár éve állítottam össze a Varázslatos állatok című szakvezetés-tematikámat, amelyben pedig népi hiedelmek, boszorkányok, varázslók állatairól mesélek – vadmacskáról, sakálról, hollóról, patkányról, rókáról, medvéről, farkasról, gímszarvasról. Nem lenne teljes egy éjszakai szakvezetés az éjszaka madarai nélkül: mindkét séta során érintjük a Bagoly-sor lakóit, a macskabaglyokat, hóbaglyokat, a fülesbaglyokat és a kuvikokat.

MZs: A felelős állattartást is nagyon fontosnak tartod – milyen fórumokon tudsz beszélni erről? Vagy be tudod csempészni a gondolataidat a vadasparki vezetésekbe is?

JK: Ha szeretnénk állatot tartani, alaposan utána kell nézni, hogy az adott fajnak mekkora és milyen helyre van szüksége (terrárium, kalitka, akvárium, ketrec), mit eszik, hol lehet a takarmányt beszerezni. Kutya- és macskatápot sok helyen lehet kapni, de például egy szakállas agámának a sáskát már nem mindenhol és nem mindig. Abba sem gondol bele sok kezdő állattartó, hogy milyen állatorvoshoz tudja vinni az adott állatkát – fantasztikusan fejlődik az állatorvos-tudomány, vannak már specializációk: például a teknősök, nyúl, hörcsög, egyéb rágcsálók már egzotikusállat-orvoshoz tartoznak. Azt is végig kell gondolni, hogy lesz-e időnk foglalkozni az állatunkkal, mert csak azért, hogy „legyen”, vagy mert aranyosnak tűnt egy videóban, még nem jelenti, hogy a mienk is olyan kedves, kezes lesz, főként nem foglalkozás nélkül. És ami szintén fontos: előre tisztázni, hogy ha mondjuk elutazunk, ki tud majd vigyázni a kedvencünkre. Ezért szoktam sokszor mondani, hogy az is felelős döntés, ha NEM vállalunk állatot. Ha tudatosan szabadon engedik a házikedvencet, az valójában cserbenhagyásos gyilkosság, mert a legtöbb háziállat nem él meg a mi éghajlatunkon: vagy éhen hal, vagy a hazai állatok kapják el, de legkésőbb a hideg idő beköszöntével elpusztul. Ha pedig alkalmazkodni képes faj, akkor a honos állatokra jelenthet veszélyt, mert „belezavar” az évszázadok alatt kialakult ökoszisztémába, de behozhat valamilyen speciális betegséget is, amelyre nem készült fel a hazaiak immunrendszere.

Ilyenkor szoktam még példának felhozni a mocsári teknős-ékszerteknős esetét: sokan sajnos szabadon engedték házikedvencként tartott, Amerikában honos vörösfülű ékszerteknősüket a hazai természetes vizekbe, és azok így az egyetlen honos (és védett) mocsári teknőst szorítják ki, mert az ékszerteknősök nagyobbak, agresszívebbek, és, mint kiderült, áttelelnek. Ezért tilos az ékszerteknős kereskedelme már. Fontos megemlíteni, hogy Vadasparkunk pár éve elkezdett egy vadmacskavédelmi projektet is. Ennek keretén belül egyrészt ezt a ritka, védett hazai macskafélénket mutatjuk be (egyben az idei év, 2024 emlőse), valamint kutatjuk is, hogy merre és mennyi van belőlük hazánkban. A felelős állattartás itt is megjelenik, ugyanis könnyen keveredik, hibridizálódik a házimacskával, ezért a felelős macskatartást, azon belül is az ivartalanítás fontosságát is hangsúlyozzuk, amivel nemcsak a vadmacska genetikai keveredését lehet megelőzni, hanem a kóbor macskák létszámát is vissza lehetne szorítani, mert nekik is veszélyes a kóbor élet, de sok védett hüllőt és madarat is elkapnak sajnos. Nagyon szeretem a munkám, szoktam mondani, hogy nem a munka-, hanem a hivatáshelyemen vagyok. Mind a vadasparkban, a látványetetések és a szakvezetések során, mind a média megjelenések alkalmával igyekszem megmutatni, hogy milyen csodálatos és sokszínű, értékes az élővilág körülöttünk, amit fontos ismerni, és amire fontos vigyázni.