Szent Mihályt gyakran ábrázolják úgy, amint éppen legyőzi a sárkányt. Szent Mihály napja szeptember 29., ugyanez a nap 2000 óta a Szív világnapja, pontosabban a szív egészségének világnapja. Ha eszünkbe jut, hogy a háromfejű sárkány megfékezése a magyar javasgyógyászat hagyományában az ember összetevőinek, hajlamainak egyensúlyba rendezését jelképezi, akkor nem is tűnik olyan véletlennek az egybeesés.

A szív- és érrendszeri betegségek fő kockázati tényezői között tartják számon a dohányzást, az egészségtelen étkezést, a mozgásszegény életmód, és, a futottak még kategóriában hozzáteszik a stresszt is. Reneszánszát élik Selye János osztrák–magyar származású kanadai endokrinológus felfedezései, ám tanításaiból a stresszel kapcsolatban a közgondolkodásba főképp az szivárgott be, hogy a stressznek létezik negatív és pozitív formája (distressz ill. eustressz), és az ember máris hajlamos elkanyarodni az önigazolás felé: kell a stressz, mert az ösztönöz cselekvésre. Selye János azonban arra is rámutatott, hogy a hosszan tartó stressz betegséget okoz. Azóta már nyilvánvaló, hogy a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely, mely a szervezetet érő stresszre a láncreakciót végigviszi, ha tartósan megterhelés alatt áll, akkor gyakorlatilag elrontja az egész szervezetet. Nincs olyan szervrendszer, melyre ne lenne hatással. Ne csak az extrém, trauma jellegű stresszre gondoljunk, hanem az olyan hétköznapiakra is, mint az érzékszervi túlterheltség, amiben a 21. században megállás nélkül részünk van, és melyben számos, a pszichét, idegrendszert, immunrendszert és belső elválasztású mirigyeket érintő egyensúlytalanság gyökerezik, melyből autoimmun stresszbetegségek és más betegségek fejlődhetnek ki. A pszichoneuroimmunoendokrin rendszer részei együttműködnek, akár harmóniában, akár diszharmóniában, az egyén állapotától függően. Egy egyszerű példával: állandó stressz például a zajszennyezés is, amit nem tudunk kikapcsolni sem. Sokaktól hallom, ők „már megszokták a zajt”. Gratulálok az evolúciós ugráshoz, tessék róla értesíteni a mellékvesét is!

Érdemes a fő kockázati tényezőket megvizsgálni a stressz szemszögéből. A dohányzás tulajdonképpen egy jó érzékkel kiválasztott ellenszer a stresszre: szabályozott, mély levegővétellel jár. Ez ugyan cigaretta nélkül még hatékonyabb volna, de gyanítom, hogy a dohányosok egy része azért tartja kezében a cigarettát, hogy a társadalom felé elfogadott módon igazolja, hogy légzőgyakorlatokat végez.

Az egészségtelen étkezés két részből áll: mit eszünk, és hogyan. Mindkettőt befolyásolja a stresszel teli életmód: nincs időnk egészséges ételeket készíteni, és nincs időnk, figyelmünk méltóképpen elfogyasztani az ételt, illetve ide kapcsolódnak az étkezéssel kapcsolatos zavarok is, az enyhe érzelmi evéstől a testképzavarokig.

A mozgásszegény életmód ugyancsak kettősen is része a stressz ördögi körének. Egyrészt nincs időnk az élet fenntartásához elengedhetetlen mozgásra, másrészt a stresszreakció által károsított izmok (bemerevedett, illetve a későbbiekben a kortizol túltermelése miatt leépült izmok) nem veszik szívesen a mozgást. Továbbá a sportolást az embernek se a teste, se a lelke nem kívánja, ha egy elhúzódó vészreakció utáni kifáradásos állapotban van. Sok esetben a sportból is csak stressz lesz.

A három fő kockázati faktor jelenléte tehát összefügg a stressz jelenlétével. (Most nem megyek bele abba, hogy melyek az objektívnek hitt stresszfaktorok, és melyek azok, amelyekről azt gondoljuk, hogy csak mi éljük meg stresszként.)

A szív- és érrendszeri betegségek gyakran a magas vérnyomással kezdődnek. Nemcsak a magyar nyelv, hanem minden nyelv árulkodó, és hordoz magában hatalmas bölcsességet, mely azok számára nyílik meg, akik az ehhez megfelelő nyelvi képességekkel rendelkeznek. A magas vérnyomás más szóval hipertónia, hypertensio, azaz túl sok nyomás – ahogy Máté Gábor orvos, pszichológus, a stresszbetegségek kutatója is gyakran felidézi. Beszélő, metaforikus név tehát, mely rámutat az okra.

A szív egészségének megőrzése Szent Mihály napjához a számvetés lehetőségén át kapcsolódik. Hagyományosan ezen a napon szoktuk leltározni, mit vetettünk és mit arattunk ebben az évben, hiszen ez a gazdasági év fordulója. A Szent György napján legelőre hajtott állatokat Szent Mihály napján hajtották vissza, és ilyenkor számoltatták el a pásztorokat, vagy szegődtettek újakat. Érdemes ennek a napnak is mérlegelni a metaforán át kibomló üzenetét, hogy vajon a saját életünket illetően milyen termést hozott az év, és ez milyen következményekkel jár. A hagyomány a közösséghez való viszonyunkra is kiterjeszti a vizsgálódást, ahogy az alábbi csallóközi énekszöveg tanúsítja, mely a „Szent Mihály-napi cselédfogadásról” szól:

„Mikor a szógát fogadják,

Öcsémuramnak szólítják,

De amikor már megkapták,

Csak főtt krumplival táplálják.”

(Marczell, 1985, 50)

Szilágyi-Nagy Ildikó