A minap hatvanévessé serdült költő, Petőcz András emlékezetes irodalmi tréfája volt Mecseki Rita Eszter megalkotása. Múlt heti, a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott születésnapi ünnepségén ő maga elevenítette fel az ezredfordulós történetet. Dióhéjban arról van szó, hogy kitalált magának egy női alteregót, megírta kötetnyi versét, és beküldözgette folyóiratoknak. A férfi szerkesztők szívesen fogadták e női érzésekben gazdag, helyenként egyenesen pikáns, fülledten erotikus hangú költeményeket. A rejtélyes ifjú hölgy versei a legrangosabb lapokban láttak napvilágot, és Nőtincs címmel még egy önálló kötete is megjelent. Petőcz minden apró részletet profi módon kidolgozott: Mecseki Rita Eszternek portréfotót kerített, saját postacímet intézett a tiszteletpéldányok és a megbízási szerződések kézbesítéséhez, s a honoráriumok felvételét is megszervezte. Végül önként vetett véget a szerepjátéknak, sőt 2004-ben a Népszavában felfedte a valóságot. (A Mecseki ügy címmel.) Most, évekkel később, születésnapi estjén úgy vélte: a bürokratikus túlszabályozás és a világhálós közösségi oldalak álprofiljai miatt efféle irodalmi csínyeket ma már nem lehet, nem érdemes elkövetni, ennélfogva nem is ajánlja senkinek.

Szavairól eszembe jutott a három évvel ezelőtti lengyel botrány, a katolikus álrabbi esete az egyik legnagyobb városban, az ország nyugati részén található Poznańban. (1956-os forradalmunk nyitó napján, október 23-án a Bem térre vonuló tüntetők eredeti szándékuk szerint a poznańi munkásfelkelés iránti rokonszenvüket akarták kinyilvánítani.) 2009-ben egy szakállas fiatal férfi bukkant fel a város zsidó hitközségében, és felajánlotta vallási szolgálatait. Előadta, hogy ő Jakoob ben Nistella rabbi, de az aka Yaakav megszólítást is szívesen fogadja; az izraeli Haifából érkezett lengyel földre, a kedves édesanyja jelenleg is ott él, testvére pedig az izraeli hadseregben szolgál. Jakoob a poznańi zsinagógában részt vett néhány szertartáson, és bebizonyosodott, hogy képes héberül imádkozni, ráadásul a megjelenése is „rabbis” volt. A hitközség tagjai ettől olyan lelkesek lettek, hogy közfelkiáltással kinevezték rabbinak. Felelősségteljes feladatokat osztottak rá: a judaizmus ismereteire oktatta a kisgyerekeket és egy ifjúsági csoportot; a lengyel katolikus püspöki karral folytatott ökumenikus összejöveteleken ő képviselte a poznańi hitközséget; ráadásul a zsidóság nevében előadásokat tartott az egyházközi párbeszédről papoknak, lelkészeknek és muszlim imámoknak.

Így teltek-múltak a munkás évek. Ám hét év elteltével robbant a bomba: a csodarabbi interjút adott az egyik legnépszerűbb lengyel kereskedelmi tévécsatornának – egy néző felismerte, és a sajtóban leleplezte a csalót. Dokumentumokkal alátámasztva kiderült, hogy Jakoob valójában nem Jakoob, nem rabbi, és még csak nem is zsidó. Nem Haifából származik, soha nem járt Izraelben, nem beszél héberül. Valódi neve Jacek Niszczota, tőről metszett katolikus, polgári foglalkozása szerint szakács. 2009-ig egy észak-lengyel kisvárosban, Ciechanówban dolgozott egy helyi étterem konyháján, akkor gondolt egy merészet, és felcsapott szélhámos rabbinak. A lelepleződés után az álrabbi azonnal felszívódott. A Lengyelországi Zsidó Hitközségek Szövetsége megpróbált a nyomára bukkanni, sikertelenül.

Tessék, napjaink agyonszabályozott, számítógépesen nyilvántartott világában is lehetséges elkövetni egy ilyen szélhámosságot, és éveken keresztül senki nem fog gyanút. Még szerencse, hogy egy végső soron ártatlan szerepjátékról van szó, hiszen a poznańi zsidó hitközség elnöke, Alicja Kobus úgy fogalmazott: „Nem haragszunk az álrabbira, sőt hálásak vagyunk neki, mert nagyon jó munkát végzett a közösségünk érdekében. És az évek során egyetlen złoty fizetést sem kért, csak szállást és étkezést.”

Merre lehet most Jacek? Visszament szakácsnak Ciechanówba? Vagy négernek maszkírozva elnök lett egy afrikai államban?

Zsille Gábor