Mindenki másképp van az álommal: akad olyan ismerősöm, aki sosem álmodik (legalábbis azt állítja – szerintem csak simán nem emlékszik az álmaira), s olyan is, aki csak főzetekkel meg pirulákkal képes távol tartani magától a folyamatos és ezért fárasztó álomlátást. Jómagam minden reggel emlékszem arra – igaz, csak részben, és csak rövid ideig, ha épp le nem jegyzem –, hogy mit is álmodtam az elmúlt éjjelen. (Most persze lehetne egy érdekes eszmefuttatást írni az álomfejtés ötezer évéről, de erre a hely hiány és a felület természete miatt nem kerül sor.)

Szóval: én, aki a legkülönbözőbb helyekre és helyzetekbe szoktam álmodni magam, a minap arra ébredtem, hogy egész éjszaka ezt láttam lehunyt szemmel: százhuszonkettő. Pontosabban: 122, számjegyekkel. Semmi ciráda, semmi díszlet, sem színek, hangok, szereplők. 122 – puff, ennyi.

Ilyesmi eddig sosem történt velem. Sőt, egyáltalán nem emlékszem arra, hogy valaha is álmodtam volna számokkal, bár egyáltalán nem kizárt, hiszen az álmok – álmok.

Most, írás közben fogok utánanézni annak, hogy mit jelenthet ez a szám.

*

Egyik internetes forrás szerint az első és legfontosabb, hogy ébredés után azonnal írjuk le azt a számot vagy számsort, amit álmodtunk. Ha egy szám jelenik meg, akkor egyértelmű az üzenet. Ha egy számsor jelenik meg, akkor addig kell összeadni, amíg egyszámjegyű számot kapunk.

Tehát: 1 + 2 + 2 = 5.

A megfejtés: garantált, hogy az álmodó 5 napon belül olyan helyzetbe fog kerülni, ahol szüksége lesz a rugalmasságra, az optimizmusra és a spontán reakcióra. Ha pánikba esik vagy pesszimistán áll a helyzethez, akkor pórul jár. Előre készítse fel magát arra, hogy bármi jön, csak jól sülhet el! Nos – sürgősen költöznünk kell innen oda, s bár az itt adott, az ott még teljesen bizonytalan. Köszönöm a biztatást, Álom!

De vajon mit jelölhet még ez a szám? Hiszen mi történik, ha mégiscsak valamiféle evilági dologról szól?

Mondjuk az év 122. napjáról – május 2.-ról? Bő huszonkilenc évvel ezelőtt e napon kezdődött a vasfüggöny felszámolása – de hát hogy jön ez ide?

Vagy például az élelemről? Az élelmiszer-kémiában az E 122 szám az azorubint jelöli. Mesterséges színezék, az élelmiszereket pirosra festi. Az arra érzékeny embereknél allergiaszerű reakciót válthat ki. Különösen a szalicilsavra és annak származékaira (így az aszpirinra) való érzékenység esetén fordulhat elő légzőszervi vagy bőrtünet. Na ne.

A kémiai elemekről? A 112 atomsúlyú antimon és vegyületeinek nagy része mérgező. Tünetei nagyon hasonlóak az arzénmérgezéséhez. Kis adagban fejfájást, szédülést és depressziót okoz. Nagy adagban gyakori és heves hányáshoz vezet, amely pár napon belül halállal végződhet. Brrr… Borgia, go home!

Netán az R 122 kódjelű kék csillagróla Nagy Magellán-felhőben? Ez az egyik legnagyobb ismert tömegű csillag – tömege 150-szerese a Napénak. Gyerekkoromban űrhajós szerettem volna lenni, az igaz. De rég lemondtam e csillogó karrierről…

Esetleg költőként kell értelmeznem a számot? Shakespeare 122. szonettje lenne az irányadó?

Mit nékem adtál: itt őrzöm emléked’,
Szívembe irva kiirthatlanul;
Túléli az e múló nemzedéket,
S időn, az öröklétig, átvonul;
Vagy legalább a míg agyam s szivem
Nem mállik szét, s mindkettő, a mi részt
Belőled birt, nem adja át hiven
A semmiségnek: emlegetve lészsz
Külső emlék csak törékeny cserép,
Rád emlékezni: nincs szükségem arra.
Tuladni rajta hát azért merék,
Birván emitt, mi hűbb emléked’ tartja.
Támaszt keresni, hogy rád emlékezzem:
Magam’ lengének kéne bélyegeznem.

Kár, hogy épp nem találom Károlyi Amy fordításkötetét, mert idemásolnám, Emily Dickinson mit fogalmazott meg e sorszám alatt. Valamit egy nyári napról, arra emlékszem – A something in a summer’s Day…

Ugyanakkor meglehet, hogy a 122. zsoltár versei is bele vannak keverve az álmomba? „Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!”? Ez jó üzenet, mindig jó.

Vagy egyszerűen üljek fel a fővárosi 122-es buszra, és menjek vele egy kört? Próba, szerencse.

*

Kedves olvasóim, közösen (is) megállapíthatjuk, hogy ekkora zagyvaságot én még nem írtam, nemcsak ezen a fórumon, hanem nagyjából egyáltalán. Egy álombéli repülés – mindennapos. Csata mindenféle képzelt lényekkel – egy-egy súlyosabb film után belefér. Pillangószárnyú bálnának lenni egy Dalí-festményből kipárolgó réten – na, az már érdekes és szeretnivaló. De 122? Ha van ismerősük az álomhivatalban, kérem, járjanak közbe: ilyen álmot többé rám ne küldjenek.

Előre is köszönöm:

Király Farkas