Nem segít többé. Eltűnt, mint a kámfor. Észre sem vettük – csak rémlik, hogy létezett, csak annyira figyelünk fel, mint egy kihunyt csillag helyére az éji égen. Ma már nincs, és többé nem lesz. Semmi sem pótolhatatlan.

Régen találkoztunk utoljára – több mint tíz éve. Részvétnyilvánítást bíztam rá, mint a legbiztonságosabb közvetítőre. A kérésnek maradéktalanul eleget tett, nem is borsos áron. Elégedett lehettem, már amennyire efféle helyzetben elégedett lehet bárki.

Ez többé nem fordul elő, több mint bizonyos. És máris tudom, hogy hiányozni fog, nem is a jelenléte, hanem jelenlétének lehetősége. Amíg vagyok, bárki számolhat azzal, hogy egyszer lesz valami közös ügyünk. Utána viszont – nyilván megszűnik e remek kilátás. Hiányozni fog, bár nem foglalkoztam vele, szóba sem hoztam soha, és másokat sem hallottam beszélni róla az utóbbi évtizedekben. Pedig a generációm bizonyára jól ismeri. Vagy ismerheti. Hiszen harminc-negyven éve rendszeresen tiszteletét tette születés, keresztelő, konfirmálás, érettségi, esküvő avagy temetés alkalmából, hozva a jó (néha nem jó) kívánságokat. Díszesen vagy csak hétköznapi módra, de érkezett. Országhatárokon keresztül, ha kellett. Amikor Erdélyből Magyarországra telefonálni félnapi macerát jelentett – még a kilencvenes évek elején is a telefonközponttól kellett nemzetközi vonalat kérni, amit vagy megadtak, vagy nem.

csuetoertoekoen eerkezem stop baltorient expressz stop

Tegnap még volt, mától kezdve nincs és nem lesz távirat. Legalábbis Magyarországon belföldi forgalomban. A Magyar Posta 2021. április 30-tól kivezette portfóliójából a belföldi távirat-szolgáltatást (meg a postafaxot is). Érthető, hiszen annyiféle alternatívája van, hogy megszámlálni sem könnyű: telefon (naná, hogy mobil), villámposta, közösségi oldalak, különféle üzenetküldők – előkapjuk a kütyüt a zsebünkből, és máris küldünk meg fogadunk mindenféle üzenetet. Ékezetes betűkkel, emodzsikkal és gifekkel. Minek a távirat? Tényleg: minek? Mehet a füstjelek, jelzőtüzek no meg a Balt-Orient Expressz mellé a korszerűtlen dolgok levesébe.

Pedig szép karriert futott be. Magyarországon az első táviratot 1847-ben Bécs és Pozsony között továbbították. Ez igen szép és innovációbarát cselekedet volt, hiszen Samuel Morse, a távíró feltalálója nem sokkal korábban vette rá az amerikai honatyákat a Washington és Baltimore közti távíróvonal kiépítésére. A negyven mérföld hosszú vezetéken 1844. május 24-én futott végig az első mondat: What hath God wrought!, azaz: mit mívelt isten! Az amerikai nagyközönség számára 1845. április 1-jén nyitották meg a vonalat. A távirat a maga korában óriási jelentőségű információtovábbító közeg volt. De eljárt az idő felette.

Hhiányozni fog, mint a floppy vagy a bakelit hanglemez. Vagy mint majdan a pénz – nem kétséges, hogy hamarosan kivezetik a bankókat és érméket a használatból, a kérdés csak az: mikor? Vajon megkönnyezzük majd? Vagy csak vállat vonunk?

tegnap meeg leetezett stop maatool nem leetezik stop mit miivelt isten stop

Király Farkas