Mi ez? Ti szívattok engem? Éppen ennyire? Mi a nyavalya ez? Felástátok megint az autópályát. Nagy az arcotok, hogy nálatok mennyi sok pálya van, aztán meg egyiken sem lehet közlekedni, mert mindig toldjátok-foldjátok. Mégis hogy fogok én időben Bécsbe érni, mi? Nem elég nekem otthon cselezgetni a traktorokat meg a csotrogány Daciákat, most itt is szarozzak az autópályán? Na ne.

Ez komoly? Tényleg komolyan gondoltátok a hatvanas táblát? Úgysem tartja be senki. Drága kamionos barátaim, nektek legalább van eszetek, beálltok a vasalókkal a külső sávba, és toljátok nyolcvannal a hatvanas táblánál. Végül is profik vagytok, nem? Hát úgy. És mi meg szépen elhúzunk mellettetek. Csak egymást ne előznétek, hogy nőne rajzszeg a cipőtök talpába. Befelé. Ha van normális közlekedési szabály ebben az országban, az az, hogy a vasalók nem előzhetnek.

Te most meg mit csinálsz? Itt fogsz totyorogni előttem nyolcvannal? Apafej, a jobb oldali pedál a gáz. Rálépsz, gyorsulsz, haladunk, öröm van és boldogság. De te nem. Biztosan vaksi vagy, azért nem látod, hogy villogok. Vagy hülye vagy, és nem tudod, hogy azt jelenti: húzzál el. Hogy most épp át vagyunk vezetve a szembejövő pályarészre, és ettől fosol? Hát miért nem maradtál a másik sávban, oda pont jó egy a nyugdíjazott csiga tempó. Jó van, na, maraggyál, látom, hogy előtted van még tíz óvodás, nem ittátok meg reggel a kakaót, most meg itt szaroztok. De azért szorosan a seggedben megyek, hogy tanulj egy kis tiszteletet. A derék káposztaevő bajorok nem azért tettek ebbe két és fél literes erőművet, hogy itt ásítozzak köztetek. Menni kell, apafej, érted? Száguldás, béemvé, szerelem, mondjuk ez nem éppen így van, de ki nem szarja le?

Na, te is tudod hogy mikor kell telefonálni. Figyelj, itt totyogok az autópályán, pityókát ültetnek az egyik sávba vagy mit csinálnak, felásták az egészet, nem lehet haladni. Igen, tudom, hogy ezzel a tempóval nem érek oda. Igen, nem vagyok hülye, azt is megértettem, hogy ilyen buli nincs mindennap. Menjetek el kajálni vagy valami, nem tudod elmagyarázni nekik, hogy vészhelyzet van? Nem vészhelyzet, hanem az a viszkimajor. Viszmajor, ja. Hogy beállt a forgalom az egész országban. De korábban indultam, két órával korábban, mint szoktam, hallottam a rádióban, hogy gáz van, na de ennyire? És mit csináljak, nyomjam bele a többieket a szalagkorlátba? Legszívesebben azt tenném a sok köcsöggel, nem is értem, mi ez a nagy törvénytisztelet, hiszen nem ellenőriz senki, ezek meg mégis úgy mennek, mintha mindenik mellett ülne az anyósülésen egy zsaru. Hogy hajtsak le a pályáról? Hol? Hányas kilométernél? És azután? Naná, hogy van navim, ebben a verdában minden van, ne hülyéskedj. Persze. Jó, beírom. Na csá.

Hallod? Hogy most menjek le a pályáról. Hát jó, lássuk, mi lesz. Navi. Lássuk a térképet. Baszki, ahhoz, hogy lehajthassak, a másik oldalon kellene lennem. Meddig tart még ez a nyomorúság? Mennyetek má’, mennyetek, tesók, mindjárt a farkatokra lépek! Add el a csotrogányod és vegyél lovat, ha nem bírod a sebességet, te, teee!

Hú, és vége! Tényleg vége! Nincs több terelés! Jesz! Igen! Igenigenigen! Akkor nyomjunk egy kis zenét, pezsdüljünk fel, gyerekek! Scooter, az jó lesz. Nem érzitek a ritmust, seggfejek, nem tudtok semmit. Így előzlek le titeket, zenére! Mit integetsz, kuglifejű, ez még csak kiló-hatvan, rá sem léptem a gázra! Te meg ne lámpázz mögöttem, jó, mert nyomok egy büntiféket! Várd ki a sorod! Na most mehetsz a francba a hülye koreai terepjáróddal. Mekkorát fogsz nézni, amikor szétesik a segged alatt. Na csá!

Dum, dum, dum, dum, ho, ho, ho, ho. Ez az, tesókák, így szép az élet. Becsüljük meg magunkat, adjuk meg a szervezetnek, ami megilleti. Hol van? Megvan. Ez pont egy szippantásnyi. Á, fél kézzel kibontom. Húúúhhh! Na most figyeljetek, pöcsök, megmutatom, hogy kell vezetni. Imádom! Imádom!

Te barom, hát nem látod, hogy jövök? Te! Ne fékezz!

Dum, dum, úgy tűnik, a nepperek kispórolták a légzsákot a kocsiból, dum, dum, ez a reccsenés valamelyik csontom lehetett, ho, ho, sosem hittem volna, hogy ilyen könnyen átrepülök a szélvédőn, ho, ho, ilyen buli tényleg nincs mindennap, dum, dum, ilyen csak egyszer van az életben, a végén, dum, dum, ho, ho.

Király Farkas