Kocsis Dénes Honthy- és Marsallbot-díjas művész, színész, musicalénekes. A Budapesti Operettszínházban játszik, 2018-ban az évad musicalszínészének választották. Több magyar filmben és sorozatban is feltűnt, mint a Pappa pia vagy a 200 első randi. A Puskás musicalban Puskás Öcsit játssza. Évek óta tagja a Magyar Színészválogatottnak. – Kovács Dániel Gábor interjúja.

Kovács Dániel Gábor: Milyen poszton játszol a Magyar Színészválogatottban? 

Kocsis Dénes: Főleg a balszélen vagy a jobbszélen szoktam feltűnni, általában ez a posztom, mert elég sokat futok.

KDG: Mennyi edzésetek van egy héten? 

KD: Heti kettő, reggel nyolc órától, hogy a tíz órakor kezdődő délelőtti próbákra mindenki be tudjon érni. Nekem bő egy órát kell utaznom reggelente az edzésekre, ami elég megterhelő, pláne ha előző este még előadásom is volt. De imádok focizni, és nagyon fontos számomra a színészválogatott, úgyhogy általában ott vagyok a reggeli edzéseken. A foci csapatsport, ahogy a színház is egyfajta csapatmunka, én pedig nagyon szeretek csapatban lenni. 

KDG: Mennyire játszott szerepet a sport a gyerekkorodban?

KD: Mindenféle sportot kipróbáltam, de egyiknél sem tudtam megragadni. Jártam birkózni, teniszezni, pingpongozni, kézilabdázni, vízilabdázni, de egyik se jött be igazán. Aztán amikor a szülővárosomból, Makóról Budapestre költöztünk, elkezdtem a súlyemelést, és itt egész jó eredményeket sikerült elérnem, voltam pl. Budapest bajnok, és egy nemzetközi versenyen is sikerült elhoznom egy harmadik helyezést. Nagyon jól éreztem magam benne, de aztán megérkezett a színház az életembe, elkezdtem színi tagozatos suliba járni, ami akkor felülírt mindent. 

KDG: És hol maradt a foci?

KD: Sajnos elég későn kezdtem el focizni, 14 éves koromban – ha visszamehetnék az időben, hamarabb elkezdeném, hogy a színészválogatott edzésein jobban tudjak muzsikálni. Viszont lelkes vagyok, nagyon szeretem. A foci az elmúlt években szerves része lett az életemnek, nem is akarom abbahagyni – remélem, soha nem lesz komolyabb sérülésem, ezeket hála Istennek idáig nagyon jól megúsztam.

KDG: Nagy Vasas szurkoló is vagy, te írtad a Vasas indulóját, amit meccsek előtt szoktak játszani. Hogyan lettél Vasas szurkoló?

KD: Pontosítanék, nem én írtam a Vasas indulóját, hanem hárman: Kenéz Gábriel írta a zenéjét, Acél Gergő a szövegét, de természetesen én is beleszóltam. Együtt alkottuk meg nulla forintból: a kötődésem és szeretetem miatt született meg. Nem tudom, hogyan lettem Vasas szurkoló. Egy teljesen indokolatlan helyen, véletlenül kaptam egy Vasas-kitűzőt, és utána – bár fogalmam nem volt, mi az a Vasas meg mi az az NB1, milyen csapatok vannak még ott – valahogy az élet is úgy hozta, hogy pont Vasas-meccseket csíptem el a tévében, és nagyon megtetszett ez az egész. Elkezdtem követni a Vasas életét, kötődni a színekhez, a játékosokhoz, és ilyenformán a Vasas család tagja lettem én is. És ha az ember igazán szeret valamit, nagyon szeretne adni is. És hát mit tudok én nekik adni azonkívül, hogy énekelni tudok? 2009 óta játsszák be a hazai meccsek előtt, ami nagy büszkeséggel tölt el.

KDG: Hogyan éled meg azt, hogy a Vasas az NB2-ben szerepel?

KD: Nehezen, mert szerintem a Vasasnak egyértelműen az NB1-ben lenne a helye, de úgy gondolom, nem véletlenül történik ez így. Sajnos nem tudunk már sokadjára se visszakerülni, de nagyon bízom benne, hogy idén ez végre sikerülni fog. Sajnos meccsekre most keveset tudok menni, mert a hétvégéim be vannak táblázva – ráadásul ha éppen nem dolgozom vagy nincsen fellépésem, akkor általában a gyerekemmel vagyok. Ez most nehéz, de nagyon várom már azt az időt, amikor a fiammal együtt tudunk kimenni az Ilovszky Rudolf Stadionba.

KDG: A magyar labdarúgó válogatott mérkőzéseit mennyire követed?

KD: Minden meccset nézek, próbálom úgy alakítani, hogy tudjam nézni, vagy ki tudjak menni. Van, hogy nagyobb társaságban nézem, máskor a kis családommal otthon, beöltözve, kifestve. Hatalmas élmény volt, hogy az egyik barátommal 2016-ban ki tudunk menni az EB-re Franciaországba. Életünk öt legjobb élménye közé tartozik a magyar–portugál meccs.

KDG: A Puskás musicalban te játszod Öcsit. Milyen érzés őt játszani a színpadon?

KD: Óriási megtiszteltetés. Fociszeretőként ez nekem roppan fontos. Nagyon megerőltető szerep egyébként, szinte végig a színpadon vagyok, sokat kell táncolni, és az éneklés része is nehéz. Ugyanakkor jó kihívás számomra, minden fáradozást megér.

KDG: Mennyi időt tudsz pihenésre fordítani?

KD: A pihenés nagyon fontos része az életemnek – ezt egy közel hároméves gyerek mellett néha nehéz megtenni, de ebben a feleségem maximálisan támogat. A hektikusság nem egyszerű: amikor próbafolyamat van, sokat vagyok távol, amikor pedig már csak az előadások, fellépések vannak, viszonylag sokat tudok itthon lenni, és ezek a periódusok nagyon dinamikusan változnak. Emiatt nehéz egy rendszert kialakítani.

KDG: Mennyire lehet ilyen stresszes szakma mellett odafigyelni az egészséges életvitelre? 

KD: Nekem erre nagyon oda kell figyelni, mert könnyen elszalad velem a ló. Volt olyan periódus az életemben, amikor konditerembe jártam, odafigyeltem a kajára, és akkor elég jól is néztem ki – akkor ismertem meg a feleségemet is. Most nyáron sajnos kicsit túlzásba vittem, úgyhogy megpróbálok újra visszatérni a sporthoz és a helyes étkezéshez, mert elengedhetetlen a mi szakmánkban, hogy beleférjünk a jelmezbe, és azokban a szerepkörökben, amikben én feltűnök, valahogyan ki kell nézni. Ezért mindent megteszek, hogy visszanyerjem a súlyomat és a versenyformámat. A mi munkánk egyrészt rendkívül igénybe veszi az ember lelkét, ugyanakkor a testét is – a hangomat, torkomat, mivel sok zenés szerepem van, amikben nagyokat kell énekelni.

KDG: Jelenleg min dolgozol, és mik a terveid a közeljövőben?

KD: Nemrég kezdtük el a Hamupipőke című darabot próbálni az Operettszínházban, ez egy teljesen új dolog lesz, novemberben fogjuk bemutatni, illetve decemberben lesz az Evita című musical kőszínházi bemutatója is Győrben a Nemzeti Színházban. Jövőre lesz még egy bemutatóm Békéscsabán a Jókai színházban, ahol nem kisebb szerepet játszhatok el, mint a Hamletet, amit ugyan szintén egy zenés verzióban fogunk majd színpadra vinni, de azt hiszem, minden színész álma, hogy legalább egyszer Hamlet bőrébe bújhasson, úgyhogy remélem, emlékezetes mérföldkő lesz majd a pályámban ez a szerep. Emellett sok koncertem és fellépésem is van, ahol nem szerepeket kell eljátszanom, hanem saját magam lehetek. Ahol a dalokat úgy választom ki, hogy vagy nagyon jó hangulatot teremtsek vele, vagy pedig elgondolkodtassam a közönséget és érzéseket adjak át nekik, amikre, tapasztalatom szerint, nagyon nagy szükség van, hiszen rohanó világunkban nehéz érzéseket megélni és kiadni magunkból.