Megfojt mindent a píszí, ez az álságos, kiherélt beszédmód. Ez a mai alaptézis, ez van. Önmagában az szomorú, hogy a píszí, vagyis a pc, a politically correct angol szavak rövidítése napjainkra mindennapos, teljesen bevett kifejezéssé vált. Magyarra fordítva: politikailag helyes beszédmód.

És ez mindent elural, mindent visz: szinte semmiről nem lehet felszabadultan, őszintén, riadt körülpislogás és óvatoskodás nélkül szólni. Már nem csupán a politikáról és a politikusoktól (többé-kevésbé) elvárható kiegyensúlyozott, diplomatikus beszédmódról van szó, hanem jószerével mindenről: a nemiségről, a nemzeti és bármiféle identitásról, a lelki életről, a tudományágakról, a humorról, a nyelvről, az írásról, a magánember gondolkodásáról. Bármit mondunk vagy teszünk, azt valaki félre- vagy rosszul érti. Bármit teszünk vagy mondunk, az sérti valakinek az érzékenységét, a jogát, valaminek a semlegességét – főként pedig a korrektséget, jelentsen az bármit. Hirtelen ezerféle testi (lásd allergia, táplálkozás) és lelki érzékenység alakult ki az emberekben; újabb és újabb kifinomult jogok százai bukkantak elő, amelyekre korábban álmunkban sem gondoltunk. És a folyamat még korántsem zárult le: sok-sok érzékenység és jog csak ezután fog felbukkanni a nyílt társadalom óceánjából. A legokosabb, ha folyamatosan mindenért és mindenkitől bocsánatot kérünk, és nem ám utólag, hanem előre.

Minden korszaknak a maga baja a legnagyobb, így hát hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez csak az elmúlt két-három évtized fejleménye. Pedig Karinthy Frigyes száz évvel ezelőtt valami kísértetiesen hasonlóról panaszkodott: „Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét.” Egy másik cikkében úgy fogalmaz: „…már azon is csodálkozom, ha az asztal szó alatt ugyanazt a fogalmat érti két ember. Isten, becsület, művészet, haza, ember, nő, világ – hol talál két lelket, akik együtt, egyformán értik és nézik ezeknek a szavaknak a jelentőségét?” Az egész jelenség alapját tömören abban látta: „Az irányok és szempontok és érdekek és hitek és hitetlenségek ezerfelé estek a széteső szellemi életben.” Lehetséges, hogy a píszí akkoriban, az első világháború tájékán indult hódító útjára? Meglehet, hiszen huszadik századi találmánynak látszik.

A szavak becsületét most már olyan gyorsan megrontják, hogy a píszí kifejezéseket két-három évtizedenként felülírják: egyetlen ember élete alatt akár többször is. Például gyerekkoromban, a hetvenes és nyolcvanas években a néger földrészünk eme tájékán teljesen normális szónak minősült, semmiféle korrektségi vita nem terhelte. „Nézd, apu, ott megy egy néger!” – mondtuk a balatoni strandon, és sem bennünk, sem a szüleinkben nem volt rasszista indulat, sem kirekesztő szándék. Semmi rosszat nem gondoltunk. És ha anyám vett a kisboltban egy doboz négercsókot, nem azonosultam lélekben a gyarmatosítókkal. A rendszerváltás után a néger szóról kiderítették, hogy már nem korrekt, és gyors egymásutánban váltotta a fekete, majd az afroamerikai, majd a színesbőrű. Pedig a színesbőrű egy súlyosan kirekesztő kifejezés: engem rekeszt ki. Hiszen az én bőröm is színes, én is színesbőrű vagyok: a testem nem fehér, hanem halvány narancssárga. Nyáron viszonylag barna. De még ha tényleg fehér lennék: az is egy szín. Akárhogyan is: a KFT együttes 2021-ben már nem írhatná dalba, hogy „minden feketének fizetek egy feketét”, sem azt, hogy „egy négercsókért mindenem odaadom”.

A politikailag korrekt beszédmód és gondolkodás több műfajjal is összeférhetetlen, például a humorral és a költészettel. A píszí világban képtelenség szabadon, büntetlenül viccelni – vagyis a humor lényege válik botránykővé, vész el. És lehet-e verset írni úgy, hogy minden állítást, minden lírai látomást, minden metaforát óvatoskodó píszí töltelékszavakkal relativizálunk? „Talpra magyar, bizonyos értelemben hí a haza!” „Sajátos módon akasszátok fel a királyokat!” „Edward király, angol király / Tulajdonképpen léptet fakó lován”… Milyen lesz József Attila Ódája, ha átírják gendersemlegesre? Létezhet-e világnézetileg és mindenileg semleges katarzis?

Zsille Gábor