Egy kötet megjelenését bemutatók követik, a szerző vagy egyedül, vagy beszélgetőtárssal jár-kel, bemutatva művét az érdeklődőknek. Az első kudarc érzése talán akkor keríti hatalmába, amikor nem, vagy csupán kevés kötetet sikerül eladnia egy könyvbemutató során. Ilyenkor fájdalma csillapítására ajándékként osztogatja művét, amit majd később bánni fog, de abban a pillanatban a tátongó ürességet be kell tölteni.

Jó esetben foglalkoznak a könyvvel, írnak, beszélnek róla, megkeresik a szerzőt, gratulálnak, véleményt formálnak, de akad, amikor egy kötetről senki nem ír semmit, vagy csupán egy közeli ismerős, barát. Ez talán rosszabb, mint egy ledorongoló kritika, de ekkor már nincs más lehetőség, csak örülni a jónak, sírni a rossz fölött, átnézni a gonoszságon. Van, aki elesettségében védelmezi negatívan értékelt kötetét, akad, aki bánatában abbahagyja az írást, mások összeszedik magukat és továbblépnek. A könyv útnak indult, eljutott a könyvesboltok polcain át az olvasókhoz, ajándék lett a karácsonyfa alatt, vagy egy raktárban porosodik tovább.

Az olvasó, miután birtokába jut egy könyvnek, bármit megtehet vele. Kedvére alá-, vagy kihúzhat a szövegből. Némely szülők és tanárok az obszcén kifejezéseket, a szerintük durva mondatokat nemes egyszerűséggel besatírozzák, nehogy megrontsanak egy ifjú lelket. Bizonyos olvasók pedig a számukra fontos szövegrészt aláhúzzák, esetleg szamárfüllel jelölik meg, hogy azt később bármikor könnyedén megtalálják. Egyesek ajándékozáskor az első oldalakra ajánlásokat írnak, ami az utókor számára akár érdekes vagy értékes is lehet.

Időközben a szerzőben lecsillapodnak a dolgok; egy év után újra azon munkálkodik, hogy újabb kötetet adjon ki, hogy jobb, szebb, kedvesebb legyen az előbbinél. A könyv útja viszont korántsem ért véget. A tulajdonos polcán porosodik, kölcsönadják, a szerző gondolatai újabb emberekhez jutnak el, a kölcsönadásból néha vissza sem kerül eredeti megvásárlójához. A könyv megöröklődik, s előbb-utóbb olyan tulajdonoshoz jut, aki kacatként tekint rá, legyen a kötet bármilyen értékes. Így találhatunk drága, rég keresett könyveket fillérekért az antikváriumokban. S ahogy az első tulajdonos, meglehet, a szerző maga is jobb létre szenderült már. Írása, az egykor dédelgetett, szeretett és ápolt könyv csupán hasztalan lom, melyet lomtalanításkor kipakolnak, vagy az eladandó házban „felejtik”. De a könyv tovább él, egészen a bezúzásig. Az oldalakon a gondolatok ott maradnak, még akkor is, ha végül uzsonnát csomagolnak vele, vagy ennél sokkal gyalázatosabb célra használják. Az uzsonnában ragadt b betű kicsit sem rontja el a jól füstölt szalonna ízét, és találkozhatunk olyannal is, aki az élelem kibontása után még elolvassa a „csomagolópapírt”, mielőtt végleg megválna tőle.

A könyv palackposta. A szerző és az olvasó közötti levelezés – kalandos útja során vagy működik, vagy nem. Az író megteszi dolgát, ír és továbbítja üzenetét az olvasó felé. Az olvasó is megteszi a dolgát, olvas, aláhúz, kölcsönad, csomagol, tüzet gyújt, s ki tudja, még mit csinál a vásárolt termékkel. Amíg a tulajdonunkban van, szeressük a könyvet, gondoljuk végig rögös útját, s ha olyan könyv kerül hozzánk, amit kevésbé értékelünk, adjuk tovább, hiszen minden könyvnek megvan a maga olvasója, akkor is, ha azok nem mi vagyunk.

Lőrincz P. Gabriella