Mi a vers? – kérdezte Szőcs Gézát egy beszélgetésen a moderátor. A pontos válaszra nem emlékszem, de lényege az volt, hogy a vers palackposta. A kérdésről legtöbbünknek Kányádi Sándor szavai jutnak eszünkbe, kívülről fújjuk: vers az, amit mondani kell. Szőcs Géza válaszát, a palackpostát viszont továbbgondoltam. Ezzel a beszélgetéssel majdhogynem egy időben kedves ismerősöm felháborodva mesélte, hogy vásárolt egy használt könyvet, amelyben bizonyos szavak, vagy akár teljes mondatok hibajavítóval voltak kitakarva. Arra gondoltam, hogy nem csupán a vers, de egyáltalán a könyv – palackposta.

Sok fiatalnak elmegy a kedve nemcsak az írástól, de az olvasástól is, ha első publikációja vagy első kötetmegjelenése után elmarasztaló kritikát kap. Gyakran beszélgetek erről tehetséges pályakezdőkkel. Az ember azt gondolná, fel lehet őket készíteni a negatív fogadtatásra. Ám idősebb szerzőknél is látom, bizony ez nagy tévedés. A gonoszságra, az irigységre, a szeretetlenségre nem lehet felkészülni akkor sem, ha az ember már túl van élete delén. Meg lehet viszont tanulni nem törődni mindennel és mindenkivel. Meg lehet tanulni nevetni, s a negatív reklámról elfogadni, hogy az is reklám. A jóindulatú, építő kritikát megszívlelni, a gonosz szavakat elengedni. Nem biztos, hogy megszokható, de bizonyára tanulható.

Mikor a dédelgetett gondolat papírra, vagy képernyőre kerül, a szerző boldog, elégedett. Publikálja írásait, a publikált művek egyre gyarapodnak, mígnem kötetbe rendeződnek, s megkezdődhetnek a tárgyalások a kiadásról. Ha pedig elérkezik az idő, a mű továbblép szerzőjén, útnak ered. A szerkesztő munkájával kezdetét veszi egy új szakasz. A szerző még ápolgatja kötetét, a szerkesztő javaslatára javít, vagy kihúz néhány sort, esetleg egész műveket is a kötetből, hogy az, megjelenésre készen a lehető legjobb formájában táruljon a mélyen tisztelt olvasó elé. A borító, a kötetben szereplő illusztráció, a betűk méretének és formájának kiválasztása szülői szeretetre és gondoskodásra hasonlító folyamat. A szerző bizony fel sem méri, hogy áhított gyermekét milyen utazásra bocsátja, hogy a könyv egy tengereken hánykolódó üveg, s a benne lévő írásokkal akármi történhet. Palackpostát dob a mélységbe. S ahogyan nem gondolunk semmi veszedelemre egy gyermek születésekor, arra sem gondolunk, hogy mi történik majd kötetünkkel a megjelenés után, hiszen abban a pillanatban ő a legszebb és legfontosabb.

Lőrincz P. Gabriella