Mi teszi nyugodttá az éjszakát, amitől jól tudunk aludni? A gyermek az édesanyja, szülei közelében, magunk a párunk mellett, az idősek a megszokott helyükön, és mindenkinek vannak a személyes, éjszakai alváshoz fűződő szokásai.

A falu végén kutyaugatás, békakuruttyolás esőzés után, nyáron tücsökciripelés hallatszott, számomra összekapcsolódik a nyugalommal, az éjszaka hangjaival. Amikor a városban hallom, egy kutya ugat valahol az esti órákban, vagy a parkból ciripelés hallatszik, mintha álomra hívna, jóleső alvásra a természet gyerekkorból megszokott hátterével. Juhász Gyula Tiszai csönd című versében találkozhatunk az esti tücsökciripeléssel: „Nem mozdulnak a tiszai hajók / Egyiken távol harmonika szól, Tücsök felel rá csöndben valahol.” Bartók Béla 1926-ban bemutatott Az éjszaka zenéje című zongoradarabját a nyáréjszakák tücsökzenéje és békahangversenye ihlette, halljuk neszeiket a zongorajáték nyelvén.

Felidézi az éjszaka nyugalmát még az esti vonatfütty. Néhány évet kisvárosban, vasút közelében laktam, és a nem túl távoli vonatfütty jelezte az estében: az élet megy tovább, éjszakai vonatok viszik haza a későn utazókat. Hazaér mindenki, ahol várják, járnak a vonatok, nyugodtan alhatunk. Kosztolányi Dezső: „Este, este című versében hangzik fel távolról: Árnyak ingnak, / és bezárjuk ajtainkat, / figyelünk a kósza neszre, / egy vonatfütty messze-messze.”

Anyám mondta egyszer, betegség idején: aludd ki magad, az már fél gyógyulás. Az esti idő szorongást hoz, valahogy minden idegenebb, fenyegetőbb a sötétben, belső félelmeink felerősödnek, ösztönösen védekezésre késztetnek. Annak tudatában alhatunk el, hogy mégis eljön a reggel, a felfrissült test akár az újjászületésben, mindent újrakezd, az esti félelmek majd nyomtalanul eltűnnek, regenerálódik a testtel a lélek. Egy pohár meleg tej, a jó alvás előtti vacsora. Alszik, mint a tej, mondjuk, amikor a szépen alvó arcára nézünk. Dsida Jenő Laterna magica című versében az este szorongató magányában a kedves alvó arcát idézi meg: „…Egyszerre fény gyúlt és a messzi égre, / mint nagy vászonra berregő motor, / zúgó, öles nyalábbal vetítette / tünődő lelkem – lassú reszketéssel – / lehúnyt pillájú, alvó arcodat…”

A jó alváshoz segít az elalvás előtti mese, gyerekeknek, felnőtteknek, történet emberi szóval. Egyszer régen, nagyszüleim tiszta szobájában a nagy faragott ágyban készültem elaludni, s nagynéném mellettem Mikszáth Kálmán A néhai bárány történetét mesélte el. Talán akkor tanulta a kőszegi tanítóképzőben, ahová akkoriban járt, beleélve mesélt, az árvíz katasztrófája, a más kárán hasznot húzó ember, és Cukri bárány gazdájának kedves alakja mind megelevenedett. Még gyerek voltam, de már iskolás, néném azt gondolta, érteni fogom. Értettem. Nem mindig lesz könnyű, akár természeti katasztrófák, emberi rossz természet, amivel találkozhatom. De ott lesz mellette az ártatlan szeretet és az igazság fényre kerülése. Kicsit szomorkodtam, aztán ezzel a felnőtt-érett tudással és bevezetővel a szép magyar prózába nyugodtan elaludtam.

Csanda Mária