Nagy Koppány Zsolt írása Tallián Mariann Törvényen kívüliek című kötetéről

Amikor kézbe vettem Tallián Mariann külső megjelenésében is impozáns és értékes könyvtárgy-érzést keltő kötetét, több dolgon is eltűnődtem. Az egyik az volt, vajon létezik-e még az az ifjúság, amelyet a könyv az alcímében céloz: érdeklődő, nyitott (múltunkra, magyar történelmünkre, az irodalom csodájára – egyáltalán: a kultúrára – nyitott) ifjúság, amelyik nem átall két TikTok-videó között történeteket (!) olvasni (!!!), és pusztán a képzeletére hagyatkozni e történetek megfestésekor és megfejtésekor; aztán arra jutottam, hogy ez a kissé elavultnak is érezhető terminus éppenséggel jót tesz a könyvnek: az exkluzivitás finom hűvösségét adja neki, és mint minden könyvnek, ennek is meglesz a maga élete, meglesznek az olvasói.

Azon is eltűnődtem, hogy bár Tallián Mariannt sokan még „csupán” (bocsánat a szóért, tessék jól érteni!) színésznőnek ismerik, az elmúlt néhány évben úgy „kipattintotta” magát szépíróilag, hogy ideje volna, sőt ideje van szépíróként is rágondolnunk minden egyes alkalommal, mikor tehetjük – és ez a kötet (együtt a szerző korábbi köteteivel, forgatókönyveivel és irodalommal kapcsolatos munkáival) éppenséggel újabb bizonyítéka a fenti tételmondatnak. Ugyanis ezek a novellák egytől egyig hibátlan szövegek (nagy öröm számomra, hogy a Szerelemmadár című novella is bekerült a gyűjteménybe, amelyet nekem volt szerencsém először közölni, még 2022-ben), mind stilisztikai, mind konstrukciós szempontból.

Rögtön az első írás (Foszlott szál) leviszi az olvasó fejét: a történet már-már negédesen indul, ami a vásott ínyű olvasóban rögtön megkongatja a figyelési- és vészharangokat, és aztán tempós ütemben olyan felkavaró és döbbenetes történet kanyarodik belőle, hogy a végére érve meg kell állni az olvasással, mert érzi az ember, hogy erre a szövegre bizony szusszanni kell néhányat. Aztán kisvártatva mégiscsak ismét felveszi az olvasó a könyvet, és immár sokat pontosodott elvárásokkal olvas tovább – és eme elvárásaiban nem csalatkozik: Tallián Mariann időkön, korokon, határokon és műnemeken átívelő történetei (néhol erős intertextusba ágyazva) berántják az olvasót, minden szöveg más élményt, más kort és más nézőpontot kínál (miközben más „olvasói testhelyzetet” követel meg a könyvet lapozgató egyszeri embertől is), és minden alkalommal jól megírt történetek, hibátlan mondatok és katartikus végszók születnek. Miközben elképesztően pontos – talán a színészi tudás eszköztára is akcióba lendült itt az írás során, hogy így tudjon megmutatni dolgokat: „A labancok felhevülten léptek egyre közelebb, folyt róluk a veríték izgalmukban, a győzelem vérszaga felülkerekedett a könyörületen. Izzó tekintettel folytatták kegyetlen körjátékukat.”

A másik szöveg, amelyik még a többinél is mélyebb benyomást tett rám, a Holtodiglan-holtomiglancímű elbeszélés (a kötet leghosszabb szövege egyébként), amelyik egyszerre szépséges és helyenként valósággal horrorisztikus, és mint ilyen, öles léptekkel viszi az olvasót a ritkán tapasztalható, nagyszerű olvasói élmény felé – úgy, hogy közben még állandó vesszőparipámra, a humorra is marad idő, tér és energia: György, a szöveg főhőse talál egy verset (ekkor még nem tudja pontosan, hogy kerül oda), majd: „Gyorsan feljegyezte egy papírcetlire, és a zsebébe gyűrte. Ezt elküldi a lánynak Messengeren, gondolta, majd becsukta a könyvet és elsietett. Másnap a szokásos időben érkezett, de nem volt jókedve. A szép lány nem örült a versidézetnek, egy pápaszemes emojival válaszolt, és a randevút is lemondta.” Hát… sic transit romantica mundi…

Tallián Mariann biztos kézzel fogja a történetek szálait, kedvére fonja őket tartósra és olvasói örömöt előhívóra – még egy tájleírást is úgy tölt meg élettel, hogy az ember nem átlapozza (ahogy szokta – mármint minden másik ember, nem én!), hanem gondosan és gyönyörködve végigolvassa. Kérem… kívánhat-e olvasó többet? Olvassák szeretettel a Törvényen kívülieket, hogy Tallián Mariann-nal lehessünk és maradhassunk… szépirodalmon belüliek.

(Arany János Alapítvány – Orpheusz Kiadó, 2023; Győrffy-Kovács Adrienn illusztrációival)