A legtöbb nyomtatott vagy internetes felületen találkozhatunk interjúkkal. – De vajon mitől lesz egy beszélgetés érdekes; miért fontos, hogy nyilvánosságot kapjon, s mi teszi kíváncsivá az olvasót?

Bárki lehet interjúalany, hiszen mindenki életében vannak olyan dolgok, amiket biztosan sokan olvasnának, amikre sokan kíváncsiak. A műfajt mégis alapvetően ismert emberekhez kötjük, s mindenki a maga érdeklődési körének megfelelő interjúkat böngész. Egy azonban biztos: a „riporter” személye ugyanolyan fontos, mint az interjúalanyé: ha a kérdező nem eléggé felkészült, vagy saját maga sem élvezi a beszélgetést, akkor nem tudja elérni az olvasók ingerküszöbét sem.

Gyakran hallom a mondatot: „interjút készíteni bárki tud”. – Igaz, beszélgetni nem nagy ördöngösség, mégis különbséget teszünk ügyesebb és nehézkesebb kérdezők között. Az esetlenül kérdezőkkel meggyűlik az interjúalanyok baja, hiszen rossz kérdésre nem egyszerű jó választ adni, ráadásul úgy hogy közben igyekszünk nem megbántani a kérdező felet. Másfelől némely interjúalanyokkal éppen a kérdezők vannak bajban, sokszor még a gyakorlottak is…

Mire az interjú a kedves olvasó elé kerül, a jó kérdező már rövid idő alatt a lehető legjobban felkészült az interjúalany életéből, munkásságából, s ha nem akarja ugyanazokat a kérdéseket föltenni, amiket már többen is megkérdeztek, utána nézett a korábbi beszélgetéseknek, majd időpontot egyeztetett a beszélgetőtárssal. Bizonyos esetekben az interjúzás akár sok-sok órát vesz igénybe. Aki kifog egy ilyen partnert, annak aztán jön csak a java, hiszen a fölvett anyagot be kell gépelni, megszűrni a mondanivalót, stílusosan, olvasóbarát módon tálalni. Máskor az egész interjú levelezésen alapszik, vagy akár telefonon készül, s persze az ilyen beszélgetéseknek is megvannak a maguk nehézségei, és talán a nagy történetek egy része is így születik.

Mind a kérdező, mind a válaszadó megvívja tehát a maga apró csatáját. Bepillantást engedni az életünkbe nem könnyű, mégis fontos leírni e beszélgetéseket, lejegyezni korokat, gondolatokat. Olyan ez, mint egy betűkből készült fénykép: megörökíti a pillanatot, miközben két ember gondolatvilága fonódik össze a papíron egyetlen nemes célért, az olvasó kegyeiért.

Lőrincz P. Gabriella